A Szegedi Egyetem Traumatológiai Klinikájának igazgató professzora türelemmel viselt súlyos betegség következtében hunyt el.
Ismét gyászol a traumatológusok fogyatkozó közössége. Alig fél éven belül, Dr. Szita János és Prof. Dr Frenyó Sándor után az égi műtőkbe távozott Prof. Dr. Simonka János Aurél is.
Mindhárman a magyar traumatológusok harmadik generációjának kiemelkedő alakjai, elkötelezett gyógyítók, iskolateremtő tanárok és makulátlan orvos- vezetők voltak.
Simonka János Aurél a Szegedi Egyetem Traumatológiai Klinikájának pályakezdő orvosából kemény önzetlen munkával, tanulással 20 év alatt a klinika igazgató professzora lett, és 18 évig vezette azt. Gyógyított, tanított, kutatott a kezdetektől a nyugdíjazásáig folyamatosan. A Szegedi Egyetemi Klinika nagyszerű fejlődése, Dél Dunántúl baleseti és kézsebészeti ellátása még sokáig fogja őrizni keze nyomát és emlékét.
A traumatológusok szakmai közösségeit egész életében aktívan támogatta, évekig vezette a Magyar Kézsebész, majd a Magyar traumatológus Társaságot. Derűs, bizakodó, kollégákhoz, betegekhez egyaránt figyelmes személyisége a megérdemelt tisztelet mellett kiérdemelte a környezete elismerő szeretetét.
Megtisztelő volt számomra, hogy a Traumatológus Szakmai Kollégium keretei között több mint egy évtizedig együtt dolgozhattunk szeretett szakmánk fejlesztése érdekében.
Fővárosi pályatársaid, barátaid, kollégáid és a Weborvos Szerkesztősége nevében fájó szívvel búcsúzom. Mint oly sok nagyszerű orvosnak, a Te sírkövedre is rávésheti az utókor: Non omnis moriar!
Nyugodj békében Aurél!