Elkezdődött a Semmelweis-napi ünnepségsorozat

A Semmelweis-napon a budapesti orvosegyetem névadójára, Semmelweis Ignácra emlékezik születésének 203. évfordulója alkalmából. Az egész napos programsorozat kezdetén koszorút helyeztek el a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltárban, majd a megemlékezés a Belső Klinikai Tömb udvarán folytatódott, ahol a Semmelweis 250 jubileumhoz kapcsolódó „Levelek a jövőnek” nevű kezdeményezés keretében időkapszulát helyeztek el és megkoszorúzták Semmelweis Ignác szobrát.

„1818. július 1-jén itt született Semmelweis Ignác, a legismertebb magyar orvos, akit világszerte az anyák megmentőjeként tisztelnek. Emlékére szobrot állítottak a heidelbergi klinika előtt, a bécsi és a teheráni orvostudományi egyetem kertjében, akárcsak a chicagói Nemzetközi Orvostörténeti Múzeumban, a Halhatatlanok Csarnokában” – emelte ki beszédében dr. Csala Miklós, a Molekuláris Biológiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, a Nemzetközi Tanulmányi Igazgatóság igazgatója a Semmelweis Nap nyitóeseményén. Hozzátette: Semmelweisnek sikerült rájönnie, mi okozza a gyermekágyi láz következtében bekövetkező halálozást, felfedezése alapján pedig kötelezővé tette munkatársai számára a klórmésszel végzett kézfertőtlenítést a szülészeti osztályra való belépéskor, ezzel pedig az anyai halálozás 1% alá csökkent – vagyis valójában az anyák megmentőjévé vált. Dr. Csala Miklós szerint Semmelweis Ignác kiemelkedett kollégái közül, hiszen nemcsak patológiai felkészültséggel és kémiai ismeretekkel rendelkezett, de az orvosi hivatás legnemesebb hippokratészi alapelveit, és nem az orvosok tekintélyének védelmét tartotta szem előtt, végső soron pedig épp ezzel tett a legtöbbet az orvosi szakma becsületéért.

Egyetemünk büszkén viseli Semmelweis nevét, akinek munkássága példát és inspirációt adhat a klinikusok, kutatók, elméleti szakemberek számára. A név egyben kötelez is, méltónak kell lenni rá. Ezt pedig akkor érjük el, ha olyan gyógyító, kutató és oktató tevékenységet végzünk, amely alapján akár Semmelweis Ignác is büszke lehetne, hogy nevét a mi egyetemünk viseli – fogalmazott az igazgató.

A Semmelweis Ignác születésnapjának alkalmából megrendezett ünnepségsorozat a hagyományoknak megfelelően idén is Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár belső kertjében kezdődött. Az esemény során a Semmelweis Egyetem vezetése, dolgozói és hallgatói nevében dr. Alpár Alán nemzetközi képzésekért felelős rektorhelyettes és dr. Csala Miklós; a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár nevében dr. Renner Zsuzsanna igazgató; a Magyar Nemzeti Múzeum nevében pedig Varga Benedek főigazgató helyeztek el koszorút.

Az eseménysorozat a Belső Klinikai Tömb udvarán folytatódott, ahol dr. Nagy Zoltán Zsolt egyetemi tanár mondott köszöntő beszédet. „A magyar egészségügy napján, Semmelweis Ignác születésnapjának 203. évfordulóján mindazokat ünnepeljük, akik az egészségügyben nap mint nap a betegek gyógyulásáért fáradoznak és – különös figyelemmel az elmúlt másfél év eseményeire –, akik a COVID-19 járvány megfékezésében, továbbá a súlyos betegek megmentésében és ápolásában, valamint a védőoltások beadásában részt vettek és a védekezés élére álltak” – fogalmazott a Szemészeti Klinika igazgatója, hozzátéve: Semmelweis teljesítményét nem is lehetne aktuálisabb felidézni most, hiszen epidemiológiai eredményei, a betegség terjedésének feltérképezése, annak megelőzésére tett erőfeszítése, helyes klinikai és epidemiológiai meglátásai, emberi teljesítménye, nagysága, gondolatainak, eszméinek időtállósága ismét a figyelem fókuszába emelte őt.

Dr. Nagy Zoltán Zsolt beszédében szót ejtett többek között dr. Grósz Emilről, a Szemészeti Klinika építtetőjéről, az akkori intézmény igazgatójáról is, akit 1925-ben Semmelweis serleggel díjaztak. Beszélt Semmelweis Ignác életútjáról, tudományos eredményeiről és emlékezetéről, valamint arról, a nevét viselő egyetem milyen szerepet vállalt a koronavírus elleni harcban: nemcsak a hallgatók, oktatók és betegek védelméről gondoskodtak, de a járványhelyzet ellenére az oktatás és a betegellátás is folytatódott az intézményben, amely elsők között kezdte meg a védőoltások beadását, mára pedig több mint 300 ezer vakcinát adtak be az egyetem munkatársai. Dr. Nagy Zoltán Zsolt kiemelte: a védőoltás ellenére továbbra is elővigyázatosnak kell lenni. Ma sincs aktuálisabb Semmelweis epidemiológiai megfigyeléseinél. Vezérfonalként tekintsünk elemző munkáira, ma is sokat tanulhatunk belőle. Tudás, lelkiismeretesség, kitartás és elkötelezettség esetén a végsiker nem maradhat el – mutatott rá az igazgató.

Ezt követően került sor az időkapszula ünnepélyes elhelyezésére, melyet a tervek szerint az egyetem 300. születésnapján nyitnak majd fel. A 250 éves Semmelweis Egyetem jubileumi tanévnyitóján indult útnak a „Levelek a jövőnek” elnevezésű kezdeményezés, amelynek keretében minden Semmelweis Polgár üzenhetett 2069-be, a jövő hallgatóinak és munkatársainak – az időkapszula ezeket a leveleket, valamint egy, az egyetem ikonikus épületeit ábrázoló térképet, egy, a 2020-21-es évre emlékezve az egyetem logójával ellátott textilmaszkot, a Figyelő magazin egy példányát és néhány napilapot, a szenátus tagjairól készült csoportképet, valamint egy Semmelweis logóval ellátott egyetemi kitűzőt tartalmazott. Az időkapszulát dr. Merkely Béla rektor, dr. Pavlik Lívia kancellár és Tripolszky Bálint, a Hallgatói Önkormányzat elnöke helyezték el a Belső Klinikai Tömb udvarán.

A program zárásaként az egyetem névadója előtt tisztelegve megkoszorúzták Semmelweis Ignác szobrát. Az egyetem hallgatói és dolgozói nevében dr. Merkely Béla rektor, dr. Pavlik Lívia kancellár és dr. Nagy Zoltán Zsolt igazgató, a Magyar Orvosi Kamara nevében dr. Kincses Gyula elnök, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara nevében dr. Balogh Zoltán elnök, a Semmelweis Egyetem Baráti Köre nevében dr. Rosivall László elnök, a Semmelweis Egyetem Hallgatói Önkormányzatának nevében Tripolszky Bálint elnök, az Instruktor Öntevékeny Csoport Egyesület nevében pedig Petrovay-Cselényi Krisztina helyeztek el koszorút. Az egyetem több dolgozója virággal tisztelgett Semmelweis Ignác előtt.

Fotó: Adrián Zoltán – Képszerkesztőség; Kovács Attila – Semmelweis Egyetem