Ficzere: Pengeélen táncolunk a koronavírus-járvány miatt

A helyzet példátlan és leginkább háborús időszakokhoz hasonlít - vélekedett az aktuális járványügyi folyamatokról Ficzere Andrea a Portfolio-nak adott interjújában. A Magyar Kórházszövetség elnöke a kilátásokkal kapcsolatban arra mutatott rá, hogy miközben a fő cél a tömeges fertőzés elkerülése - amire az ellátórendszer felkészült a tömeges ágyfelszabadítással -, addig a más okok miatt egyre nagyobb számban ellátásra szoruló betegeket is kezelnie kell a kórházaknak, a május 4-én elindult, egészségügyet is érintő fokozatos enyhítés keretében. Ezért mondja azt, hogy a rendszer pengeélen táncol.

- Az ellátórendszer és az egészségügyi dolgozók a jelenlegi járványügyi helyzetben minden bizonnyal erőn felül teljesítenek, de mindezek megbeszélése előtt szeretnék Cserháti Péter leváltásáról, a Magyar Kórházszövetség reakciójáról, valamint arról kérdezni, miért nem látunk jelenleg nagyobb aktivitást az MKSZ részéről a járványügyi helyzettel kapcsolatban.

- A jelenlegi helyzet példátlan és leginkább háborús időszakokhoz hasonlít. Egy ilyen szituációban nem a szereplésen, illetve a kérdés nélküli véleményalkotáson van a hangsúly. Most az a legfontosabb, hogy mindent megtegyünk azért, hogy a lehető legkisebb sérüléssel átvészeljük ezt a korábban elképzelhetetlennek tartott időszakot, a veszély elmúltával pedig majd levonjuk a tanulságokat. Meglátásom szerint ilyenkor az összezárás az egyetlen követhető magatartás, hiszen csak közösen tudjuk hatékonyan kezelni a helyzetet. A kórházi vezetők – így az elnökség tagjai is – az ellátással és az ellátás szervezésével voltak elfoglalva. Meghatározott menetrend szerint, az operatív törzs irányítása alatt haladt az ellátórendszer átalakítása, amely folyamatban minden intézményvezető tette a dolgát. Ugyanakkor egy ilyen nehéz időszakban különösen vigyáznunk kell az értékeinkre. A Magyar Kórházszövetség elnöksége az ágazat egyik legfontosabb szereplőjének tartja Cserháti Pétert, és az új funkciói szerencsére garanciát jelentenek arra, hogy folytathatjuk a közös munkát.

- Maradjunk az ellátás megszervezésénél. Mekkora feladatokat és mennyiben más feladatokat hozott az új felállás?

- Ahogy említettem, példátlan az a helyzet, amivel jelenleg szemben állunk, de szerencsére példátlan a rendszerben dolgozók helyzetre adott válasza és a rendszeren kívülről érkezők nagylelkű támogatása is. A dolgozók az újfajta utasításokat, szabályokat maximálisan szem előtt tartva azonnal reagáltak. Házon belül azt kellett értékelnünk, hogy melyek azok az erőforrások, amelyeket most kell használni, és melyek azok, amelyeket inkább pihentetni érdemes. A kórházi ágyak átalakítása, vagyis a minél nagyobb számban koronavírusos betegek fogadására alkalmassá tétele természetesen hatással van a személyzet aktivitására, de az is új szempont, hogy a jelenlegi járványügyi helyzetben óvjuk azokat a 65 év feletti kollégákat, akik nélkül egyébként el sem tudjuk képzelni, hogy a rendszer működhet.  

- Hozott-e változást a kórházparancsnoki rendszer és ha igen, milyen változásokat?

- A kórházparancsnoki felügyelet egyértelműen jónak és hasznosnak bizonyult, folyamatosan érezzük a támogatásukat, sokat tanulunk tőlük. A kórházakhoz kirendelt felügyelők elsősorban a folyamatok szabályozottságát nézik, így az utasítások betartását, a műszaki felkészülést, a beszerzéseket, a készletgazdálkodást, a jogszabályok betartását, az emberek be- és kiengedését stb.

- El is érkeztünk az ellátásszervezés legkritikusabb pontjához, az ágyak áthangolásának kérdéséhez. Mit gondol erről?

- Egy ilyen helyzetben a döntéshozónak mérlegelnie kell, és logikus lépés a biztonságra való törekvés, vagyis hogy időben rendelkezésre álljon az a kapacitás a koronavírusos betegek számára, amely akkor szükséges, ha a legrosszabb forgatókönyv valósul meg. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy sok olyan beteget nem láttunk el, akik normális viszonyok között kórházi kezelésre szorultak volna, és akiknek a későbbi, sokkal nagyobb erőforrást igénylő ellátása visszahull majd az intézményekre.

Ez alatt azt értem, hogy a betegségek nagy részénél a várakozás állapotromlást eredményez, így a halasztott, már esetleg szövődményes állapotban történő beavatkozás nagyobb rizikót, és nehézkesebb gyógyulást eredményez majd, mint az időben történő ellátás. Természetesen nem vitatom a felkészülés jogosságát, azonban aggódom ezekért a betegekért, és közös felelősségünknek tartom, hogy amint lehet, megfelelő módon kezeljük őket. A teljes interjú itt olvasható