In memoriam dr. Mezőfi Miklós (1950-2015)

A Központi Honvédkórház, majd a Szent Imre Kórház főigazgatójaként, közvetlen munkatársaként is tapasztalhattam, hogy dr. Mezőfi Miklós a folyamatos szakmai megújulás és előrelépés nyughatatlan természetű képviselője volt. Szakmai értékrendjének és munkájának középpontjában mindenkor a beteg és magas szintű ellátásuknak a követelménye állt.

A SOTE 1974-ben történt elvégzését követően Ózdra került, ahol hat évet tölt el a Városi Kórház belgyógyászatán. Ez az idő számára kiváló iskolának bizonyult, mely alapjaiban határozta meg későbbi szakmai tevékenységének igényességét. Belgyógyász szakorvosként visszatérve a fővárosba 1980 és 1987 között a Jahn Ferenc Kórház II. Belgyógyászati osztályán dolgozik. 1987-ben felkérést kap a Királyhágó úti Tiszti Kórház Intenzív osztályának vezetésére. Ezen klinikai terület szakorvosaként érdeklődése folyamatosan a sürgősségi ellátás irányába fordul. Szakmai tevékenységének megtartása mellett 1996 és 2001 között orvos ezredesként a Magyar Honvédség Központi Honvédkórház orvos igazgatójaként szolgál.

Az igazi áttörés a sürgősségi ellátás irányába és immáron sürgősségi szakorvosként is a Fővárosi Önkormányzat Szent Imre Kórházában teljesedik ki, ahol kezdetben a Sürgősségi Intézet vezetőjeként, majd a kórház orvos igazgatójaként segíti a gyógyítás ügyét. Tevékeny része van abban, hogy ebben a gyógyintézetben létrejön a sürgősségi ellátásra alapozott mátrix típusú betegellátási rendszer. Közben publikál, könyvfejezeteket ír és előadásokban ismerteti a betegellátás általa is képviselt új rendszerét.

Tudományos tevékenysége mintegy megköveteli klinikai farmakológiából a negyedik szakképesítésének a megszerzését. Munkásságát az egészségügyi miniszter 2006-ban a Pro Sanitate-díj odaítélésével ismeri el. Figyelemmel egészségi állapotára 2011-ben a nyugodtabbnak hitt háziorvoslás mellett dönt. Szinte természetesen kiváló eredménnyel tesz eleget a háziorvostan szakképesítés követelményeinek is.

Az intenzív munkával telt évek azonban 2015. március 19-én az örökké tevékeny orvost véglegesen megállásra kényszerítik. Egyik előadásának a Tűzszekerek című filmből kölcsönzött mondataival búcsúzom az orvoslás jobbítására törekvő kollegától és baráttól: „Dicsérjük neves eleinket, akik munkájukkal és teljesítményükkel dicsőséget szereztek hazánknak és örömet mindannyiunknak."

                                                                               dr. László Imre