Az egészségügyi intézmények adósságairól és a rendezésre tett javaslatokról tárgyal az OSZ.
Szakmai tanácskozásra gyűlik egybe az Orvostechnikai Szövetséghez tartozó tagság. Meglehetősen nagy a feszültség, hiszen óriási kintlévőségeik vannak az ernyőszervezet alá tartozó cégeknek. Úgy tűnik, miként korábban, úgy ezúttal sem kíváncsi senki az NGM-től, az egészségügyi államtitkárságtól, de még a kifizető pénztártól sem arra, hogy mi és mennyire nyomasztja az intézmények felgyülemlett horror adósságaiból az orvostechnikai eszközöket gyártókat és forgalmazókat, valamint hogy a drámai helyzet rendezésére milyen javaslatokat fogalmaznak meg. Rásky Lászlóval, az OSZ főtitkárával a tanácskozáson felvetetett gondokról, lehetséges megoldásokról beszélgettünk.
- Legalább másfél évtizede nyomasztja a cégeket és az egészségügyi intézményeket a növekvő adósságállomány. A jelen helyzet annyiban speciális, hogy a lejárt adósságállomány volumene már most, 2013 nyarának elején eléri a tavaly év végi szintet, azaz közelíti az 50 milliárd forintot. Ha nem születik rendkívüli és gyors kormányzati intézkedés a helyzet normalizálására, az a gyógyító munkára és az egész magyar egészségügyre nézve beláthatatlan következményekkel járhat.
- Az adósságállomány részleges csökkentéséhez az utóbbi években az esztendő végére az Egészségbiztosítási Alap maradványából a kormány pluszforrásokat juttatott az intézményeknek „kasszasöprés" keretében. Sőt, volt, hogy más forrásokból az összeget a kormány kiegészítette.
- Csakhogy az adósságállomány növekedésének legfőbb okát nem sikerült megszüntetni, vagyis azt, hogy a pénztár nem az elvégzett egészségügyi szolgáltatás teljes és tényleges költségét, hanem csak egy átlagot ismer el, illetve finanszíroz. Másként fogalmazva, több éve nem korrigálja a finanszírozás alapját jelentő HBCs-pontrendszert. A gondokat súlyosbítja, hogy az intézményekben elvégezhető beavatkozások számát úgynevezett teljesítményvolumen-korláttal (tvk) szabályozzák. Ha ezt a korlátot átlépik az intézmények, vagyis többet dolgoznak, akkor azt alacsonyabb finanszírozással „bünteti" a rendszer.
- Az utóbbi három évben milyen pluszforrások kerültek az egészségügyi intézményrendszerbe?
- 2010 decemberében az E. Alap maradványából 27,48 milliárd forint pluszforrást juttatott az egészségügyi tárca az intézményeknek, melynek nagy részét a beszállítókkal szembeni tartozások rendezésére kellett fordítani. Egy évvel később, december 16-án az E. Alap maradványából a közfinanszírozású járó- és fekvőbeteg ellátó intézmények 17 milliárd forintot kaptak. Ezzel gyakorlatilag egy időben – kormánydöntés értelmében – az MH Egészségügyi Központ, ismertebb nevén a Honvédkórház 6 milliárd forintos pluszforráshoz jutott. Ugyanazon év december 29-én az állami egészségügyi intézmények 27 milliárd forintos konszolidációs támogatásban részesültek, ami azt a 4 milliárd forint pluszforrást is tartalmazta, amit a Pécsi Tudományegyetem a teljesítményarányos juttatáson felül kapott. Tehát 50 milliárd forint pluszfinanszírozáshoz jutottak a járó- és fekvőbeteg ellátó intézmények, amiből csaknem 46 milliárd a kórházaknak jutott. Igen ám, de számunkra az üröm az örömben az volt, hogy az intézmények az összeg egy részét fordították csak a beszállítók felé fennálló tartozásuk rendezésére, a többit más célokra, például a korábbi önkormányzati kölcsöneik rendezésére fizették ki. Vagyis nem teljesült az a kormányzati szándék, hogy az intézményrendszer a tavalyi évet „tiszta lappal" kezdje.
- Azután az esztendő végére – ahogy ez korábban is történt – az E. Alap maradványából a járó- és fekvőbeteg intézmények 26,6 milliárd forinthoz jutottak.
- Igen, de ez az összeg a tartozások már csak alig több mint felének kiegyenlítésére volt elég. Még úgy is, hogy a Honvédkórház a Honvédelmi Minisztériumtól 5 milliárd forint többletforrást kapott, amiből aztán valóban tudták rendezni az adósságaikat.
- Mit tett a kórházi adósságrendezésért az Önök szövetsége?
- Sok egyéb között folyamatosan, gyakorlatilag minden lehetséges fórumon jeleztük a döntéshozóknak, hogy tarthatatlan a finanszírozási helyzet, és szükséges korrigálni az intézményrendszer finanszírozási elveit.
- Ráadásul az orvostechnikai eszköz beszállító és szolgáltató cégek még speciális helyzetben is vannak…
- Igen, mert az általunk szállított eszközök és szolgáltatások értékének a kórházi költségvetésekben betöltött arányához képest, a velünk szemben fennálló tartozásállomány jóval magasabb. Vagyis, amíg az intézmények dologi kiadásaiból az iparág szállította termékek, szolgáltatások 14%-kal részesülnek, addig a lejárt követelésállomány kb. 25%-a ezeké a cégeké. A kórházi adósságok nagysága, továbbá a fizetési késedelmek mára komoly gondot jelentenek a beszállítók gazdálkodásában. A tagvállalataink körében legutóbb végzett, április 30-i felmérés szerint, a kórházak feléjük fennálló lejárt tartozása elérte a tavaly év végi szintet, azaz a 10 milliárd forintot is meghaladta. Ennek 30%-a 180 napon túli, 10%-a pedig 365 napnál régebbi tartozás volt!
- Pedig a helyzetüket javíthatnák az utóbbi években született jogszabályi változások és kötelezettségek?
– Igen, hiszen az Európai Unió 2011/7/EU irányelve előírja, hogy azon kereskedelmi ügyletekben, amelyekben az adós valamely hatóság, a fizetési határidő ne haladja meg a 30 naptári napot, de az egyik kivételt jelentő „egészségügyi szolgáltatást nyújtó közintézmények esetén se haladja meg a 60 napot". A tavaly év elején életbe lépett új közbeszerzési törvény a közbeszerzési eljárások tekintetében már átültette a magyar jogba ezeket a fizetési határidőket. A Polgári Törvénykönyv pedig 2013. július 1-jétől teszi kötelezővé ezeket a fizetési határidőket, a bármely hatóság által egy gazdálkodó szervezettel kötött szerződéseknél. Ezen jogszabályi változások illetve kötelezettségek miatt is szükség lenne arra, hogy a tényleges fizetési periódusok a jogszabályban leírtakhoz közeledjenek.
Cégeket fenyeget csőd a kórházadósságok miatt
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!