Prof. Dr. Kenéz József (1938-2024)

Búcsú Dr Kenéz József professzortól - Dr. Szepesi András

Nehéz szívvel búcsúzom szakmai életem egyik meghatározó személyiségétől, a jó baráttól, az új szakterületeket megalapozó, csillogó elmétől, a mindig figyelmes, segítőkész, derűs, jó humorú kollégától.

Pontosan 40 éve kerültünk egymás mellé, az újra megnyitásra készülő, minden részletében modernizált Országos Baleseti Intézetben. Már 7 éve foglalkoztam az intézet újratervezésével és a kivitelezés ellenőrzésével, amikor a „jó sors” Magyarország egyik legjobban képzett radiológusát küldte, hogy e kritikus időszakban gyorsan betöltse a hirtelen megüresedett osztályvezetői széket. Napok alatt kiderült, hogy mindent tud a modern képalkotó eljárásokról, a korszerű és fejlődő technikákról, a radiológiai munka szervezéséről, dokumentációjáról.

Már hallgató korában érdeklődött a radiológia iránt, ami azután élete pályája, stabil alapja és szenvedélye lett. Kitűnő diploma, három év vidéki gyakorlat után visszakerült az Orvosegyetem Radiológiai Klinikájára, a legendás Zsebők Zoltán professzor mellé. Ő tanácsolta, hogy a szakorvosképzés lépései közben fordítsa a figyelmét a neurológiai betegségek képalkotó szükségleteire, amelyből azután napjaink nagyra becsült tudományos diszciplínája a neuroradiológia lett, 2000-től már önálló szakvizsgával. És ez a szakterület alapítójának, örökös tiszteletbeli társasági elnökének tekinti Kenéz professzort.

A radiológus és neuroradiológus kollégák által gondosan összeszedett életrajzában lehet tájékozódni arról a hatalmas munkáról, amit élete során elvégzett. Feltűnik, hogy ebben mennyi innováció, új szakmai társaság, oktatás képzési programok sokasága szerepel a tudományos utalások mellett. Alig lehet összeszámolni, milyen sok szakmai társaság, közösség tekinti őt ikonjának, és ez a búcsú üzenetek sokaságában is képet ad egy nagyszerű orvos pályájáról. A baleseti sebészeten is rajta hagyta a keze nyomát. Az idegsebészet egyik külön funkcionális vonulata a neurotraumatológia. A fiatal Kenéz idejében ilyen még nem létezett.

Ma már rémségnek hangzik, de pályakezdő koromban Veszprémben még én is végeztem úgy életmentő trepanációt, hogy fizikális vizsgálaton túl semmi más nem történt. Kenéz az idegsebész kollégáinkkal rendszerbe foglalta a tennivalókat, amelyek mára, a digitális és kontrasztanyagos vizsgálatok korában már sajátos tudományterületté fejlődtek. Ebbe a körbe tartozik az ugyancsak sok gondot okozó gerincsérülések és betegségek köre, ahol több orvosi szakterület szoros együttműködése szükséges. Természetesen alapítója és motorja volt a Magyar Gerincsebész Társaságnak is.

A Baleseti Intézetből néhány év múlva átkerült a Semmelweis Egyetem Képalkotó Klinika Neuroradiológiai Tanszékére, ami a számára leginkább megfelelő közeg volt a tudományos, oktatói talentumának kibontakoztatására. Kapcsolatunk ezután se szakadt meg, rendszeresen megbeszéltük gondjainkat, tapasztalatainkat. 25 éven keresztül minden ősszel találkoztunk a képalkotó szakterület egyik meghatározó, de rendkívül kellemes légkörben zajló rendezvényén, a Soproni Ultrahang Napokon. Itt a szakmán túl is sok mindenről beszélgettünk, figyelemmel kísértük gyermekeink, majd unokáink fejlődését. Megint egy véletlen során Júlia leánya, (akit ő mindig Juliskának nevezett) immár komoly főorvos asszonyként lett feleségem kezelőorvosa, amikor hónapokra az OORI-ba került. És olyan szeretettel, figyelemmel fordult felénk, amiben felismertük édesapja gesztusait.

Nyugodj békében, drága Barátom!

Orvosok százai, betegek ezrei őrzik az emlékezetedet, akiknek tudást adtál, segítséget nyújtottál. Enyhítse az elvesztésed fájdalmát, hogy egy kivételes, egy nagyszerű orvos, egy melegszívű ember élt közöttünk, olyan, akitől jobb lesz a világ.  

....

Kenéz Professzor Urat a radiológia érdekelte már egyetemi évei alatt is, TDK munkát végzett Zsebők Zoltán professzor irányításával és radiológiai témában rektori pályázatot nyert, olvasható a radiológus orvos méltatásában az mnrt.hu portálon.

1962-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán „summa cum laude” diplomát szerzett.

Három évig radiológus gyakornokként dolgozott Székesfehérváron.

1965-től 1984-ig a SOTE Radiológiai Klinikáján tanársegédként, adjunktusként és 1977-től egyetemi docensként működött.

1970-71-ben egy éves tanulmányúton járt az Utrechti Állami Egyetem Neurológiai, Idegsebészeti és Radiológiai Klinikáin, ahová később a CT és MR vizsgálatok módszertanának megismerésére visszatért.

1984-85-ben az Országos Traumatológiai Intézet Röntgenosztályának osztályvezető főorvosa volt.

1985-től 1992-ig a SOTE Neurológiai Klinika Röntgenosztályát vezette.

1979-től az elsők között dolgozott hazánkban CT készülékkel az OITI-ben.

1991-től, Magyarország második MR készülékének megjelenésétől a külső vizsgálatok értékelése mellett rendszeresen végzett a gyakorlatban is MR vizsgálatokat, folyamatosan beépítve az új szekvenciákat, technikai lehetőségeket.

1992-től 2001. december 31-ig az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Radiológiai Osztályának osztályvezető főorvosa volt.

1989-ben nevezték ki egyetemi tanárnak.

1994-ben a HIETE újonnan szervezett Neuroradiológiai Tanszékének lett tanszékvezető docense, majd 1998-tól egyetemi tanára.

1988-tól 2002-ig tagja volt a Radiológiai Szakmai Kollégiumnak.

2007, az OPNI és a HIETE megszűnése után még hosszú évekig, a COVID-járvány kezdetéig végzett neuroradiológiai munkát a Semmelweis Egyetem MR Kutatóközpontban, a Pécsi Diagnosztikai Központban, tartott konzultációt többek között a Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórház és a Bács-Kiskun Megyei Kórház Neurológiai Osztályain, a Honvéd Kórház Idegsebészeti

Osztályán, illetve Veres Róbert professzor úr gerinc és craniospinalis átmenet műtéti eseteivel kapcsolatban.

2002-től nyugdíjasként tovább oktatta a neuroradiológiát tanfolyamokon, kurzusokon és a gyakorlatban is.

Közleményei kezdetben különböző diagnosztikus és terápiás témákkal foglalkoztak.

Néhai főnöke, Zsebők professzor tanácsára kezdett intenzíven foglalkozni neuroradiológiával, amivel élete végéig elkötelezte magát.

Tudományos munkái alapját a neuroradiológiai kontrasztvizsgálatok és a rétegfelvételi technika összekapcsolása képezte.

Kandidátusi értekezését 1976-ban védte meg „A subarachnoidealis cisternák pneumoencephalographiás rétegfelvételi röntgenanatómiája” címmel.

Hazánkban elsők között alkalmazta a vízoldékony, nem ionos kontrasztanyagokat intrathecalis vizsgálati célokra és közölt myelotomographiás és cisternotomographiás vizsgálatokat.

Hazai körülmények között ő alkalmazott angiotomographiás módszert és több eredeti megfigyelést közölt az intracranialis aneurysmák diagnosztikájáról.

Elsőként alkalmazta Csanda professzorral közösen a kis dózisú szelektív katéteres intraarteriális trombolízist occlusiv cerebrovascularis kórképekben.

Több eredeti megfigyelést közölt a szűk canalis spinalis, a syringohydromyelia, az Arnold-Chiari-malformatio, a „tethered cord” syndroma területén.

A spinalis angiomák diagnosztikája és műtéti megoldása, valamint az atlanto-axialis instabilitás diagnosztikája és műtéti megoldása képezték közleményei fő témáját, az Országos Traumatológiai Intézet Idegsebészeti Osztályával, valamint az OITI Gerincsebészeti Osztályával kooperációban.

A felsoroltakon kívül fő érdeklődési területe a modern képalkotó technikák, elsősorban a CT és MR vizsgálatok.

199 közleménye jelent meg, 260 előadást tartott különböző hazai és nemzetközi fórumokon, valamint számtalan továbbképző előadást.

Az orvostanhallgatók oktatásában folyamatosan részt vett, rendszeresen tartott tantermi előadásokat, speciális kollégiumokat vezetett. Továbbképző tanfolyamokat szervezett különböző neuroradiológiai témákban. Folyamatosan és tevékenyen vett részt a radiológus, neurológus, idegsebész és neuroradiológus szakorvosképzésben.

Radiológiai klinikai munkássága idején rendszeresen szakvizsgáztatott radiológiából, majd neuroradiológiából a neurológiai szakvizsga keretében, és 2000-től az önálló neuroradiológiai szakvizsga keretében.

1995-től rendszeres szakmai továbbképző előadásokat tartott évente Székelyföldön.

1981-ben „Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetésben részesült.

Tagja és vezetőségi tagja volt a Magyar Radiológusok Társaságának, amely 1997-ben Alexander Béla emlékéremmel tüntette ki, 2008-ban tiszteletbeli tagjává fogadta, 2018-ban Zsebők Zoltán emlékéremmel tüntette ki.

Tagja volt a Magyar Ideg-és Elmeorvosok Társaságának, az Észak-Amerikai Radiológusok Társaságának.

Alapító tagja volt a Magyar Gerincgyógyászati Társaságnak, a Magyar Stroke Társaságnak, a Magyar Radiológusok Társasága Osteo-arthrológiai Sectiojának.

Tagja volt az Európai Neuroradiológiai Társaságnak, melynek vezetőségében nemzeti küldött volt 2000-ig. 1995-ben a Társaság Budapesten tartott XXI. Kongresszusának és V. Továbbképző Kurzusának elnöke volt. Rendszeres előadója volt az Európai Neuroradiológiai

Társaság továbbképző kurzusainak.

1998-ban a Symposium Neuroradiologicum, 1999-ben az Európai Neuroradiológiai Társaság bécsi Kongresszusa Nemzetközi Tudományos Bizottságának tagja volt.

2000-ben a Horvát Radiológus Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.

A Magyar Neuroradiológiai Társaság alapító tagja és 10 éven keresztül választott elnöke volt, majd 2005-től örökös tiszteletbeli elnöke lett.

Fotó: mnrt.hu