Átfogó összeállítást közöl a Rákgyógyítás Magazin őszi kiadása az onkológiában teret nyerő immunterápiákról.
Egyes ráktípusokban már a mindennapi rutin része az immunterápiák alkalmazása, más betegségeknél alig van szerepük – derül ki a Rákgyógyítás Magazin cikkeiből. A betegtájékoztató lap a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság szakorvosoknak szervezett kétnapos őszi immuno-onkológiai konferenciáján elhangzottakat fordította le a laikus betegek és hozzátartozók számára is közérthető nyelvezetre.
Amíg a kemoterápiával és a célzott onkológiai gyógyszerekkel a ráksejtek közvetlen elpusztítása a cél, az immunterápiák más stratégiát alkalmaznak: az immunrendszert próbálják hatékonyabb rákellenes védekezésre indítani. Amíg például melanoma típusú bőrrákban vagy tüdőrákban a betegek egy részénél a korábbiaknál számottevően jobb életkilátásokat lehet elérni az immunterápiákkal, vannak betegségek, ahol eddig nem sikerült jobb eredményeket produkálni, mint a már eddig is alkalmazott gyógyszerekkel. Világszerte számos kutatás zajlik, hogy kiválasszák azokat a betegeket, akiknek igazán hasznos lehet az immunterápia, illetve megtalálják azokat a gyógyszer-kombinációkat, amelyek révén javítható a hatásosság.
– Szakértő nyilatkozóink elmagyarázzák az immunterápiák működési módját, szólnak az egyes betegségtípusokban elért eredményekről. Ismertetjük az immunterápiák által okozott új típusú mellékhatásokat is. Rávilágítunk arra is, hogy az onkológiában alkalmazott immunterápiáknak semmi közük a hirdetésekben az immunrendszer erősítését ígérő különféle készítményekhez. Utóbbiaknak nem tulajdonítható gyógyhatás, a szóhasználat hasonlósága viszont sok félreértés alapja – fogalmaz B. Papp László főszerkesztő.
A lap kiemelten foglalkozik az idős betegek ellátásával is. Kiemelik: az életkor alapvetően nem befolyásolhatja, hogy ki milyen terápiákhoz juthat hozzá. Idősebb korban persze a társbetegségek miatt több akadálya lehet a daganatellenes kezeléseknek, mint a fiatalabbaknál, ám akkor sem a naptári kor, hanem a biológiai kor számít – azaz hogy milyen állapotban van, mennyire terhelhető egy beteg.