Kérdezze meg gyógyszerészét

A gyógyszerek sokkal hatásosabbak a jól szervezett és ellenőrzött vizsgálatokban, mint később, amikor a betegeknek ugyanazt a készítményt receptre felírja a háziorvos. Ennek legfőbb oka, hogy a mindennapi életben az emberek terápiahűsége (TerápiaHű Életvitel = THÉ), vagyis a gyógyszerszedés pontossága, az életvitel orvos tanács szerinti folytatása lényegesen rosszabb, mint a gyógyszervizsgálatok gondosan kontrollált időszakában. Ez kiváltképp igaz, ha az idős betegnek a legkülönbözőbb időpontokban kell sokféle orvosságot bevennie.

Lehetne-e javítani a többféle gyógyszerre szoruló betegek gyógyszerszedési szokásain, és ha igen, tükröződne-e a páciensek életkilátásainak javulásában? Ezt a gyakorlati szempontból nagy horderejű kérdést vizsgálta Jennifer Y.F. Wu (Prince Wales Hospital, Shatin, Hong Kong, Kína) munkatársaival két évig 442, olyan páciensen, akik orvosuk rendelésére folyamatosan legalább ötféle tablettát szedtek, de minden jel arra utalt és valamennyien  elismerték, hogy esetükben a THÉ nem volt megfelelő.

A munkacsoport intézetének járóbeteg rendelésén minden, krónikus beteget 2-4 havonta ellenőriznek. Közülük minden második véletlenszerű kiválasztással otthonában, a két kontroll vizsgálat közti időben, a gyógyszert minden alkalommal kiadó patikustól 10-15 perces telefonhívást kapott. A beszélgetés közben a gyógyszerész megkérdezte, hogyan, mikor veszi be tablettáit, megbeszélte vele a gyógyszerszedéssel kapcsolatos egyéb kérdéseket és azt is, hogyan érzi magát.

A betegcsoport másik fele csak az előírt kontroll vizsgálatokon jelent meg az intézeti ambulancián, és egyébként csak annyira pontosan vagy pontatlanul vette be tablettáit, mint korábban, erről gyógyszerészükkel rendszeres telefonmegbeszélés nem volt: ők képezték a kontrollt. A vizsgált személyek átlagos életkora a megfigyelés kezdetén 70 év volt.

A betegektől nem csupán megkérdezték gyógyszerszedésük pontosságát, hanem a kiadott és elfogyott tabletták számának ellenőrzésével is igyekeztek fölmérni, milyen mértékű a THÉ, ameéynek színvonalát csak akkor vették megfelelőnek, ha a beteg valamennyi patikaszerét pontosan beszedte.

A megfigyelés két esztendeje alatt a kontrollok közül 17 százalék, a gyógyszerész által telefonon tanácsokkal ellátott csoportból 11 százalék halt meg. A különféle szempontok (életkor, egyedüllét, a kórházi felvételek gyakorisága, stb.) szerint módosított értékelés szerint a gyógyszerész nyújtotta telefonos tanácsadás a halál relatív kockázatát a megfigyelés két éve alatt 41 százalékkal csökkentette (p=0.039). Ez azt jelenti, hogy két évig 16 beteget kellett így gondozni ahhoz, hogy egy halálesetet későbbre toljanak, vagyis egy idős beteg tovább élhessen.

Az Európai Unió országaiban, így nálunk is a patikusok meglehetősen kétségbeesett és reménytelennek tűnő küzdelmet folytatnak a gyógyszerforgalmazás területén, korábbi időszakban meglévő monopolhelyzetük megőrzésére. A gyógyszerészek harca – a nem receptköteles gyógyszerek terén – sokfelé vesztésre áll, és sok országban – például Olaszországban – el is dőlt: egyre-másra nyílnak ABC-áruházakban, bevásárlóközpontokban a szabadon vásárolható készítményeket árusító gyógyszerüzletek.
Az előbb ismertetett tanulmány eredményei igen tanulságosak és valamiféle kiutat is kínálnak a patikáriusoknak a jelenlegi zsákutcából.

Az egyik, lényeges szempont az, hogy Hollandiához hasonlóan igen hasznos volna, ha mindenkinek – az állandó háziorvoshoz hasonlóan – házigyógyszerésze, állandó gyógyszertára lenne. Ha mindig itt váltaná ki a receptjeit, már személyes kapcsolat alakulna ki a páciens és patikusa között: a gyógyszerész nem csak a jelszavak szintjén, hanem valóságban is paramedikális munkát végezne, megbeszélve betegeivel egészségük, betegségük kérdéseit, észrevenné, ha a beteg havonta szedendő tablettáinak havonta felírt receptjeiből csak negyedévenként váltana ki egyet-egyet, vagyis a háziorvossal együttműködve sokkal könnyebben kiderülne, ha rossz a THÉ.

Még az is hasznos lehetne, ha saját házibetegeinek a patika némi árkedvezményt adna az állandóan szedendő gyógyszerek árából.
A gyógyszerészek végezte telefonos gondozás nem csupán a bevett tabletták számának kedvező alakulásában, hanem a vizsgálat tanúsága szerint az igazi „kemény" végpontokban, a halálozási mutatókban is bizonyította eredményességét. Ha a gyógyszerészek megszerveznék a sokféle patikaszerrel kezelt, legtöbbször idős emberek rendszeres távgondozását, jól járnának és társadalmi megbecsülésük is nőne. Még valami: nélkülözhetetlen szerephez jutnának, mert ezt a munkát a bevásárlóközpontban dolgozó bolti eladó, vagy a benzinkutas nem tudná ellátni…

(Forrás: Brit.Med.J. 2006, augusztus, early online publication)
Dr. Matos Lajos