Az orosházi kórház sebészetén dolgozó osztályvezető főorvosnak minden beteghez, az osztályra érkezőhöz és kollégáihoz van egy kedves szava. A 10 éve ott gyógyító szakemberrel, aki 2003-ban diplomázott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, ezután a körmendi kórházban alorvosként dolgozott három évig, majd 2006-ban került az orosházi kórházba – a
beol.hu portálja beszélgetett.
– Pörgős az élet az orosházi kórház sebészetén. Úgy tűnik, nincs megállás. A feszített tempó ellenére odafordul mindenkihez, törődik beteggel, kollégával, hozzátartozóval. Mindezt hogyan győzi a sok munka mellett?
– Amikor kineveztek az osztály élére, erre a felelős beosztásra, célul tűztem ki, hogy a betegelvándorlásnak gátat szabok. Úgy gondolom, ahol van együttérzés és bizalom, odafigyelés, az már fél siker. Az eltelt egy év alatt sok beteget vissza is szereztünk.
– Szakmai felkészültségét, emberi hozzáállását elismerik. Mindig is orvos akarta lenni? Szíriában volt valami motiváció, családi indíttatás, hogy ezt a pályát választotta?
– A szülőhazámban nagy tisztelet övezi a gyógyítókat. Egy álom volt számomra, amit meg akartam valósítani. Kilencen vagyunk testvérek. A szüleim támogattak elhatározásomban. Ösztöndíjasnak jelentkeztem, Magyarországot jelölték ki számomra. Egy évet a nemzetközi előkészítő intézetben töltöttem nyelvtanulással. Majd a Pécsi Orvostudományi Egyetemen sajátítottam el az alapokat olyannyira, hogy diákköri munkákat vállaltam, megkaptam a kiváló oktató címet is.
– Miért lett sebész?
– Az egyetemen, anatómusként is érdekelt. Tudományos diákköri munkám során a kísérleti sebészeti intézetben megkedveltem a sebészetet, elköteleződtem. 2009-ben avattak a Semmelweis Egyetemen szakorvossá. Klinikai onkológiából 2012-ben szakvizsgáztam.
– Hogy képzelte el az életét pályakezdőként: hazájában vagy Magyarországon folytatja?
– Bonyolult volt ez akkoriban: Szíriába kellett utazni munkavízumért. Hazamentem, majd visszatértem. Körmenden kaptam állást. Orosházára 2006-ban érkeztem. Többször megfordult a fejemben a váltás gondolata. De megbecsülést érzek. Ez az ország befogadott. Soha sehol nem éreztették velem, hogy más vagyok. Nem kezeltek idegenként. Ez is a titka, hogy máig itt vagyok. Ezt a sok szeretetet pedig viszonozni akarom.