A betegellátás útjának megszervezése a fő probléma

Orvosból sokkal több nem lehet, pénzből viszont végtelen mennyiséget lehetne ráönteni az egészségügyre. A nyugati országokban egyre nagyobb teret hódít az értékalapú megközelítés a gyógyításban, de megjelenhet-e ez a szemlélet a magyar egészségügyben? Újlaki Ákost, a Boston Consulting Group (BCG) partnerét kérdezte a G7.hu.

Az állami egészségügy és a magánegészségügy sok országban nem egymással rivalizáló, hanem egymást kiegészítő szolgáltatásokként működnek. Magyarországon egyre inkább széttart ez az irány, mi ennek az oka? 

Az Magyarországon és a régióban is jól látszik, hogy az egészségügy és azon belül a magánegészségügy szerepe az elmúlt 10-20 évben organikusan fejlődött. Soha sem volt tervrajz arra, hogy pontosan mi a szerepe, az eredménye pedig lényegében egy kompromisszumos megoldás, ami nem tudjuk, mi akar lenni, sem azt, hogy hová tart. A régióban egyébként Szlovákia mert hozzányúlni a legdrasztikusabban a szektor átalakításához a 2000-es évek elején, vállalva az ezzel járó konfliktusokat, de még azt a rendszert is a mai napig farigcsálni kell. Jelenleg Magyarországon nincs elfogadott jövőkép arról, hogy mit jelent az, hogy az állami rendszert kiegészíti a magán. Erről még rengeteget kell vitatkozni. Most is kiegészíti, a kérdés inkább a hatékonyság és hogy ez mennyi értéket teremt a társadalomnak.

Az orvosbérek rendezése elég sok negatív visszhangot is kiváltott. Többen kritizálták a hálapénz betiltását, az érvek szerint az orvosok ettől a motivációjukat is elvesztették, ami végső soron a betegnek rossz, tehát lehet, hogy többet ártott, mint használt.

A betegnek talán csak ott lett rosszabb, hogy a hálapénz kivezetésével megszűnt annak a lehetősége, hogy valamilyen formában úgy érezze, hogy uralja a helyzetet. Most már csak utasa az egészségügynek, nem pedig a vélt sofőrje. A paraszolvencia lényegében korrupció, bármely rendszernek prioritása kell, hogy legyen az, hogy ezt teljesen eltörölje. Ráadásul a hálapénz brutálisan koncentrálódott. Az, hogy kivezették, csak egy szűkebb kört érintett materiálisan, nem az egész orvostársadalmat. Az orvosok bérének rendezése szükséges volt, és az is marad, de nem csak az infláció miatt. Muszáj perspektívát adni a jövő generációinak, megmutatni, hogy az elköteleződés ehhez a pályához megtérül. Ezt egy társadalmon belül a megfelelő helyre kell tenni, hiszen ez egy különleges szakma, kevesen választják, és rendkívüli elszántság kell hozzá. Az nem fair, ha egy orvos azt látja, hogy egyébként más, sokkal kevesebb tudást igénylő és kisebb felelősséggel járó szakmákban nagyságrendekkel több pénzt lehet keresni, ez feszültséghez vezet.

De fontos látni azt is, hogy ha megemeled a pénz tömegét, de nem növekszik a produktivitás, az csak inflációt generál. Továbbiak a teljes cikkben