A koronavírus-járvány okozta leterheltség és kapacitáshiány miatt szinte napi lelki problémát okoz az orvosoknak.
Már szeptemberben figyelmeztettük a döntéshozókat, de a javaslatainkat nem fogadták be, és többek között nem fejlesztették kellőképpen a szűrési kapacitást sem, mely alapvető pontja lehetett volna a megelőzésnek. Mostanra pedig kijelenthető, hogy a túlterheltség következtében vészesen leromlott az ellátórendszer minősége - írja Lovas András aneszteziológus és intenzív terápiás orvos az Átlátszóban.
Mindig voltak nehéz pillanatok, elvesztett életek az elmúlt 15 éves intenzív terápiás munkám során, de a maihoz hasonló helyzettel még sosem találkoztam, mely az eddigi szakmai lelkesedésem mellett immáron engem is megtört.
A koronavírus járvány okozta súlyos leterheltség és kapacitáshiány miatt, szinte napi lelki problémát okoz nemcsak nekem, hanem minden, ebben az ellátásban dolgozó orvosnak és szakdolgozónak, hogy képtelenek vagyunk megadni azt a szintű ellátást, amely szakmailag, és a betegek érdekét is nézve, elvárható lenne.
Hazánkban 2019-ben közel 130 ezren hunytak el, napi átlagban ez 356 fő. A jelenleg látható, napi 100 körüli COVID-19 halálozás így azt jelenti, hogy napjainkban ez a megbetegedés vált a vezető halálokká hazánkban.
Se orvostanhallgatóként, se orvosként soha el nem tudtam még csak képzelni sem, hogy valaha is egy fertőző, de megelőzhető megbetegedés fogja vezetni a halálozási okok listáját. A vírusjárvány egy egyébként is megroppant magyar egészségügyet ért el, mely már 2019-ben sem látta el megfelelően feladatait, hiszen nem biztosította mindenki számára az egyenlő minőségű egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést.
Mára a kórházi kezelés folyamata, benne az intenzív terápiával együttesen kimerült, mondjuk ki: diszfunkcionális, minőségében súlyosan károsodott. A vírus ez évi, magyarországi megjelenése kezdetben ismeretlen helyzetet hozott számunkra, de az idő előrehaladtával matematikai modellek segítségével pontosan kiszámíthatóvá vált az előrehaladása, megmutatva, hogy a járvány egy adott pillanatban észlelt terjedésével az elkövetkezendő két hónapban milyen betegbeáramlásra számíthat az egészségügy.
...
Pontos és nyilvános adatokkal, mérésekkel még most sem rendelkezik a magyar intenzíves szakma. Konkrétan azt sem ismerik orvosaink, hogy egy adott pillanatban melyik intézményben hány kritikus állapotú betegnek áll rendelkezésre szabad ágy. Így viszont a kapacitások optimális kiszervezése is lehetetlen, súlyos etikai helyzetet teremtve. A felmérések és nyilvántartások technikai hátterének, szervezeti szintű elkészítésének biztosítása szintén kimaradt a felkészülésből.