A járványkezelést elszúrtuk, a klímaharcot nem szabad

„Egyszerre akarunk kevesebb hőhullámot, elviselhetőbb nyarakat, illetve olcsó repülést, korlátlan fogyasztást, kényelmet. A rossz hír az, hogy a kettő együtt nem megy. Vagy-vagy” – szól Ürge-Vorsatz Diána figyelmeztetése. A fizikus, klímakutatóval a Válasz Online készített interjút.

– Korábban azt mondta, tragédiaként élte meg az egész pandémiát és nagyon nehezen viselte, hogy a járványnak ennyire sok áldozata volt Magyarországon. Ezért vállalta a kuratóriumi tagságot az Áder-féle alapítványban?

– Igen. Rengeteg társadalmi munkát végzek, nehéz bezsúfolni még egy ilyen nagyobb feladatot, de addig csinálom, ameddig érzem, hogy segíthetek, amíg pozitív szerepem lehet ebben a fontos ügyben. Nemcsak tragédiaként, hanem személyes kudarcként éltem meg, hogy ennyire elszúrtuk a járványkezelést, Magyarországon ugyanúgy ahogy szinte az egész nyugati világban.

– Személyes kudarcként?

– Mert a tudomány nem volt képes keresztülvinni az üzeneteit a döntéshozóknak, például azt a nagyon egyszerű figyelmeztetést, hogy ha nem lépnek elég gyorsan és hatékonyan, akkor iszonyú sokan fognak meghalni.

– De hát a tudomány elmondta ezt, nem is egyszer. Láttuk az első hullámban: „a nép” előbb kapcsolt, mint a politika, működött a védekezés, alig volt halálozás. Aztán a második, pláne a harmadik hullámra minden elromlott. Nem lehet azt mondani, hogy a tudósok ne jeleztek volna.

– Az a baj, hogy az egész járványkezelés belekerült egy rossz dilemmába: hogy a gazdaságot mentsük-e, vagy az emberéleteket. Most komolyan: ez bárkinek kérdés? Egy igazi társadalom, egy igazi közösség mindenek felett kezeli az emberéletet. Akkor is, ha a bezártság miatt valakinek tönkremegy az üzlete. Miért? Mert a tönkrement üzletet újra lehet nyitni, a károsult vállalkozót lehet kompenzálni, de az elvesztett emberéletet nem lehet visszaadni.

A nyugati világban, beleértve a járványkezelésben szintén riasztóan teljesítő Egyesült Államokat, a legtöbb kormány megijedt attól, hogy belebukik, ha a gazdaság helyett az emberéletet választja.

– A gazdaság is emberélet.

– Tudja, mennyi plusz intézkedésről, „kellemetlenségről” beszélünk? Legfeljebb két-három héttel korábban bejelentett vagy hosszabb ideig fenntartott zárásról, szigorúbb kontaktkutatásról és karanténolásról… Nagyjából ennyi kellett volna. Elég megnézni a sikeres ázsiai példákat. A mi fene nagy szabadságunk, demokráciánk rosszul vizsgázott. És ha már gazdaság: kinek jó egy folyamatosan, újabb és újabb hullámokban pandémia-sújtotta gazdaság? Nem lennénk előrébb, ha a tudományra hallgatunk, és elkerüljük a harmadik hullámot?

– Akkor tehát mégis szóltak.

– Igaza van, leadtuk a jelzéseket. Mégis állítom, hogy a tudománynak van felelőssége, mert nem tud rendesen kommunikálni. A tudós elmodellezget, belesüpped a maga kis világába, szaknyelven közölt publikációiba. Az éghajlatváltozásnál is ez a probléma: az ENSZ éghajlati jelentései még mindig érthetetlenek, túl bonyolultak, tele vannak bizonytalanságot sugárzó mondatokkal, „minden mindennel összefügg”- és „egyrészt-másrészt”-típusú érveléssel, nem is csoda, hogy a döntéshozó nem tud velük mit kezdeni. A pandémiával kapcsolatos tudományos kommunikációnál is gyakran éreztem ezt. Engem is rögtön leírtak: „jó-jó, hát Magyarországon már mindenki víruskutató”. Merthogy fizikus vagyok…

– Beszóltak emiatt?

– Volt rá példa, és nem esett jól, ugyanis nagyon beleolvastam magam a témába, merem állítani, hogy átláttam a különböző folyamatokat, és utólag már látszik, legtöbbször sajnos igazam is volt. Bár ez ma már nem sokat segít.

– Miben volt igaza?

– Hogy a megelőzés a kulcs, és minden áldozatot, költséget megért volna, hogy megpróbáljuk nagyon alacsonyan tartani a számokat, hogy a kontaktkutatással, karanténnel kezelhető maradjon a helyzet. Szerintem a hatalmas európai és észak-amerikai áldozatáradat nagy része elkerülhető lett volna.

Továbbiak a teljes interjúban