A mesterséget javasasszony nagyanyjától tanulta

Már csak az állam hozzájárulására vár a bükkszentkereszti gyógynövényüzem, hogy terjeszkedhessen. Szabó György, ismertebb nevén a bükki füvesember, Gyuri bácsi családi vállalkozásának még a kínai egészségügyi miniszter is a csodájára járt. Cégportré a hvg.hu-n.

Fiatalosan szedi a lábát Szabó György, ismertebb nevén a bükki Gyuri bácsi. Bükkszentkereszt Magyarország egyik legmagasabban fekvő települése, körülöttünk hegyes, dombos vidék. Meredek emelkedőn tartunk felfelé, Gyuri bácsi 90 éves elmúlt, remek formában van, egy pillanatra sem pihen.

Nemcsak fizikailag, szellemileg is friss: „1978-ban, Alma Atában, az Egészségügyi Világszervezet konferenciáján jelentették be, hogy a népi gyógyításnak nincs káros hatása, azóta nem vagyok kuruzsló”.

Ezen kívül még egy fontos dátumot tart nyilván: „2008-ban szintén az Egészségügyi Világszervezet adott ki egy nyilatkozatot, hogy minden ember köteles törődni az egészségével, az orvostanhallgatóknak pedig újra tanítani kell azt, amit a nép tud”.

Gyuri bácsi húsz éve él a faluban, gyűjti és gondozza a gyógynövényeket, amelyekből a Györgytea termékei készülnek. A mesterséget javasasszony nagyanyjától tanulta. „Hét nemzedék ezzel foglalkozott nálunk a családban, nagymama titokban tudta csinálni, ha jött valaki tanácsért, és megbízható ember ajánlotta, akkor elmondta neki, hogy milyen teát, mire, hogyan kell használni” – emlékszik vissza. Később ő vette át a stafétabotot. Eredeti szakmája könyvkereskedő, „1945-ben szabadultam fel mint könyvkereskedő-segéd, de senki sem keresett könyvet, így átmentem az élelmiszer-kereskedelembe”. Innen is ment nyugdíjba. „Egy év után unatkozni kezdtem. Mit csináljak, mit csináljak? Eszembe jutott, amit nagymama tanított, gondoltam, elmegyek a piacra árulni. Hajnalban vittem a pakkot, két nagy zsákot a hátamon, délben hazajöttem, kimentem az erdőbe, összeszedtem, amit össze lehetett, itthon összevágtam, kiterítettem, szárítottam, éjjel csomagoltam, reggel megint mentem. Nagyon nagy munka volt, a feleségem segített.” Később lettek alkalmazottjai, a kilencvenes évek végén családi vállalkozásban kezdett gyógyteákat forgalmazni. „Most már meg merem mondani, mert nagyon régen volt, 5-6 ezer forintot árultam naponta, az már egy komoly összeg volt.” Szerinte a piac nagyon jó iskola, „aki a piacon megmarad, azt nem tudják becsapni, bátran vállalkozhat”. Még pénz sem kell hozzá. Neki legalábbis nem volt szüksége jelentősebb kezdőtőkére. „Papírzacskót kellett csak venni, meg fizetni a buszjegyet Miskolcig, mert akkor még nem voltam 65 éves.” Tizenkét évig járt a borsodi piacra, innen nőtt ki a vállalkozása.

 A teljes cikk a hvg.hu portálon olvasható.