A tagadás nem gyógyít

Úgy látszik, Magyarországon a betegjogoknak már nincs létjogosultságuk. Ha a szolgáltató vagy az egészségügyért felelős államtitkár azt mondja az ellátásról, hogy az rendben van, apelláta nincs, hiába tapasztalja az állampolgár az ellenkezőjét. Nincs semmilyen fórum arra, hogy a hangját hallassa. Ha mégis szóhoz jut, akkor meg az egészségügyi államtitkár a Bayer show-vendégeként döngöli a talajba: „Aki az egészségüggyel kapcsolatba kerül, alapból nincs jól, hiszen rosszul érzi magát, mert beteg. Ott már a rossz közérzethez csak egy kicsi kell, hogy indulattá formálódjon…. Általában ezek az újbolsik ezekre mennek rá, hogy az elégedetlenségből indulatot kovácsoljanak” írja Rozsos Erzsébet ápolásetikus a Népszavában.

Mit tegyünk? Oktassuk ki a szakvizsga nélküli államtitkárt a betegjogokról, arról, hogy jogunk van a panaszra? Még gúnyolódik is azon, ha a beteg „nagyon ragaszkodik egy adott orvoshoz”, vagy nem hajlandó egy másik városban csináltatni a műtétét, holott erre „minden lehetőség adott”.

Mit tegyünk, ha a volt kórházigazgató, regnáló reformer mit sem tud a betegjogok történetéről? Szerinte "a Fidesz-KDNP előtt a kórházak csak kockás füzetekben gyűjtötték, hogy ki milyen műtétre vár, a kormány viszont ezt megreformálta transzparenssé.” Csakhogy a várólisták szabályozása nem a Fidesszel kezdődött, hanem az érvényben lévő egészségügyi törvénnyel, 1997-ben. Egy kis lazaság, egy kis hazugság, egy kis csúsztatás, egy kis atyáskodás a méltatlankodó betegeknek és kemény beszólás az őket pártoló „újbolsik” felé. Közben láthatóan fogalma sincs, hogy a várólista működését egy 1998-as rendelet szabályozza.

Ebben a rendszerben még mindig legalul van a beteg. Mert csak mindenféle kívánsága van, és nem érti, mitől annyira jó a magyar egészségügy, mennyire kiváló a szervezettsége. Pedig az új ügyeleti rendszerben az államtitkár szerint „a 1830-as hívószám bevált", és „óriási betegbiztonsági előrelépés”, hogy a telefonáló rögtön "szakemberrel tud beszélni a panaszáról”.

További részletek a nepszava.hu-n.