Áldozatok Fortuna oltárán: már nem játék, hanem betegség

Beindul egy ördögi kör, amelyből egyszerűen képtelenség kiszállni. A játék jó esetben kikapcsol és szórakoztat. Ha ellenben az életünket – egzisztenciánkat, családunkat, baráti kapcsolatainkat, munkánkat – áldozzuk fel Fortuna oltárán, az már nem játék, hanem súlyos betegség – írja a heol.hu portálja.

Egy friss felmérés szerint Magyarországon két esztendő leforgása alatt több mint kétszeresére nőtt a játékfüggőség miatt veszélyeztetettek száma. Manapság a 15 éveseknél idősebbek 2,64%-a az ilyen-olyan játékok betege, noha ez a szám 2010-ben még csupán a 1,2% volt. A 15 évnél idősebb honfitársaink körében mindössze 30%-ra tehető azok aránya, akik egyáltalán nem űznek semmiféle szerencsejátékot.

A kutatás azt is kimutatta, hogy azok a legkockázatosabb játékok (például a nyerőgépek), amelyeknél a játékidő nem választható szabadon, a tét nagyságáról a játékos dönthet, és a játék azonnal újrakezdhető. Az eredmények megerősítették: a lottószelvények nem olyan veszélyesek, mert szinte egyáltalán nem játszanak szerepet a szenvedélybetegség kialakulásában, valamint a folyamat felgyorsításában.

– A játékkal önmagában nincsen gond, hiszen közben elfelejthetjük a napi gondokat, kikapcsolódhatunk. Baj akkor van, ha negatívan befolyásolja az életünket, azaz ha valaki emiatt nem látja el rendesen a munkáját, elhanyagolja a tanulmányait, sérülnek az emberi kapcsolatai – húzta alá Pósán György pszichológus.

Ugyanolyan ez, mint az alkohol- vagy a drogfüggőség. A játékfüggő azért játszik, hogy ne kelljen szembenéznie a valós világ problémáival. Amikor dobálja be a pénzt az automatába, megszűnik körülötte a világ: nincsenek munkahelyi nehézségek, nincsenek magánéleti konfliktusok. A játékfüggőség attól kóros, hogy a játék átveszi az uralmat a játékos felett, és beindul egy ördögi kör, amelyből egyszerűen képtelenség kiszállni – magyarázta a szakember, hozzátéve azt is, a játékos nem azért játszik el esetleg vagyonokat, nem azért hazudozik a környezetének, mert ő egy eredendően rossz ember, hanem, mert beteg, és nem tud szabadulni szenvedélyétől. Az effajta beteges játékszenvedély kialakulása egy folyamat.

A játékfüggőkre jellemző, hogy a nyereségeket általában felnagyítják, a veszteségeket pedig elbagatellizálják. Az első időszakban azt élik meg, hogy mindenre képesek, majd a veszteség „korszaka" következik, amit azonban a függő korántsem úgy fog fel, mint egy normál játékos. Továbbra is az a meggyőződése, hogy neki „nyerő stratégiája" van, jóllehet ekkor már veszteséget veszteségre halmoz. A gyógyuláshoz vezető első lépés az, ha az illető magának is beismeri, hogy függő – fűzte hozzá a pszichológus.