Ápolók nélkül nincs gyógyulás - keserű gondolatok egy világnapon

Magyarországon - szemben az ICN reményeivel - az ápolók, a szakdolgozók számát illetően „arctakarékos stratégia” van érvényben. Egyik kormány sem jeleskedett a szakemberek megtartásában, de az utóbbi 15 év felelősségét már nincs hova eltolni. Látványossá vált a zuhanás: a kormányok soha nem tettek sem elég pénzt, sem elég politikai akaratot a szakemberek megtartásába. 2008-ban csak Budapesten 12 ápolókat képző szakközépiskolát zártak be - írta Rozsos Erzsébet ápolásetikus a népszava.hu-n megjelent publicisztikájában

2014-ben 26 ezerrel kevesebb ápoló dolgozott a területen, mint amennyire szükség lett volna - derül ki a 2019-es Nemzeti Ápolásfejlesztési Stratégia adataiból. Ezt a betegek az ellátás minőségének romlásán érezték meg. Az ápolók, a szakdolgozók csak nagy erőfeszítésekkel tudták fenntartani a rendszer működőképességét. 2015-ről 2016-ra aztán 45 százalékkal csökkent az újonnan regisztrált ápolók száma. A végzetteknek csak 50-60 százaléka jelent meg a működési nyilvántartásban. Ez a drámai tendencia azóta is tart.

2018-ban kiderült, hogy az utolsó 8 év átlagában a végzős hallgatók 41 százaléka maradt a pályán. Néhány éven belül tízezrek mentek nyugdíjba. 2019-ben sajtóhírek szerint az ápolók évente akár 400–416 órával is többet dolgoztak, legálisan. Emellett önként is vállalhattak további plusz 12 órát, ami hathavi átlagban nem haladhatta meg a 60 órát. Volt ápoló, aki hatszor 12 órát dolgozott. Ez kiégéshez, egészségkárosodáshoz, a hivatás elhagyásához vezetett.

2022-2023-ra kritikussá vált a rendszer működése, az intenzív, a sürgősségi, a műtéti ellátás területén összeroppant az ellátás. Megrendült a gyermekellátás. Ezek a területek speciális képzést, gyakorlatot és tapasztalatot igényelnek. Mindez a műtők leállásához, a gyermekosztályok megszűnéséhez vezetett.

A legrosszabb helyzet a közegészségügyi-járványügyi területen alakult ki. Dr. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke 2023-ban úgy nyilatkozott, hogy a végzett közegészségügyi szakemberek csupán 6 százaléka helyezkedett el kórházi-klinikai környezetben, míg 2022-ben ez az arány 17 százalék volt. Lehet ezek után csodálkozni a kórházi fertőzések magas számán? A legjobb elhelyezkedési arány – 90-100 százalék – a mentőtiszteknél volt, igaz, akkor mindössze 44-en végeztek országszerte. Ennél sokkal többre lenne szükség, hogy kiterjesztett hatáskörrel lehessenek jelen az SBO-kon és az alapellátási ügyeletekben.

A demográfiai helyzet nem biztató, új munkaerő nem várható. Az ápolóképzést szétverték. Az iskolarendszerben a kompetenciamérés eredménye tragikus: a gyenge szövegértés nem elég a klinikai ismeretek megértéséhez. Eközben a főiskolák hiába képeznek szakembereket, nincs államilag finanszírozott álláshely. 2023-ban a végzett 1200 dietetikusnak csak a fele tudott elhelyezkedni. Ezt nevezik erőforrással való gazdálkodásnak egy olyan országban, ahol túlsúlyos betegeket letiltanak a várólistáról.

Nincs utánpótlás és nincs jövő. 2025-ben a fiatalok nem választják vagy otthagyják a pályát, a középkorúak külföldre, az idősek nyugdíjba mennek. 2024-ben a MESZK elnöke a szervezet alapellátási kongresszusán a szakemberek drámai hiányáról adott számot, mint mondta, az OECD átlagához képest akkorra 40500 ápoló hiányzott a rendszerből. Ezzel párhuzamosan a teljes védőnői hálózatot is szétverték.