Átalakítják az onkológiát ellátást

Viszonylag kevés szó esik mostanában a hazai onkológiai ellátásról, és a Semmelweis-tervben is alig található utalás rá. Az onkológiai ellátás hazai szerkezetének átalakulása még a Molnár Lajos-féle reformot megelőzően, 2006-ban kezdődött el. Akkor ötven kórházi osztályt jelöltek ki kemoterápia végzésére, ezeket onkológia-centrumoknak nevezték el, amelyek majd biztosítják az ország lakosságának a lakóhelyhez közeli szakellátást. Mára azonban szinte feledésbe merült a Nemzeti Rákellenes Program, amely e kijelölt központok fejlesztését, valamint a sugárterápiás centrumok bővítését és korszerűsítését célozta.

Az elmúlt öt évben szűkült a kemoterápiás osztályok köre, és ezek nem is váltak onkológiai centrumokká, néhány hónapja pedig megkezdődött az állami fenntartású gondozóhálózat átalakulása. A Semmelweis-tervben vázolt térségi modell nem idegen a jelenlegi onkológiai ellátási rendtől, hiszen a sugárterápiás központok ellátási területe messze meghaladja a befogadó megyék területét.

Szakértők szerint azonban meghatározó jelentőségű, hogy a lassan népbetegségnek számító daganatos betegségek hosszú hónapokat, akár egy teljes évet is igénylő komplex kezelését hogyan lehet megosztani a térségi csúcsközpontok és a megyei kórházak között.

A Semmelweis-terv szerint számos nagy értékű, vényköteles onkológiai készítmény átkerül a fekvőbeteg-ellátásba. Ez az elképzelés - hívják fel a figyelmet a szakértők - komoly gondok forrása lehet. Napjainkban ugyanis ugrásszerűen megnőtt azoknak az igen drága daganatgátló készítményeknek a száma, amelyek tablettás adagolásúak, vagyis receptes forgalmúak, ezzel együtt pedig csökken az infúziós kezelések aránya. A tablettás készítmények optimális felhasználási helye a beteg otthona, a rendes életvitel lehetőség szerinti folytatása mellett. Ezek a kezelések tehát valójában nem illeszthetők a kórházi ellátás rendjébe, legfeljebb adminisztratív trükkökkel.

A másik alapvető gond pedig az, hogy ha az eddigi receptes hozzáférés helyett maga a kórház venné meg a gyógyszert és „adná át" a betegnek, akkor a rossz pénzügyi helyzetben lévő intézmények -figyelembe véve az utólagos finanszírozás buktatóit is - nem lennének képesek tartósan felvállalni, gyógyszerrel ellátni ezeket a betegeket.

Szakértők szerint a reális megoldás az lehet, ha szabályoznák a mai napig megfelelő törvényi háttér nélkül működő onkológiai szakbizottságok tevékenységét. A térségi bizottságok így felügyelhetnék a kiemelt gyógyszerek területi alkalmazását, de ezeket a kezeléseket a lakóhelyükhöz közel kaphatnák a betegek. Ugyanakkor ma még azt sem lehet látni, hogy a Széli Kálmán-terv szerinti kasszavágás kapcsán milyen mértékben csökken majd az onkológiai gyógyszerek hozzáférhetőségének köre.