Az adományozásban a kulcsszó a felelősség

Az alap talán az, hogy döntsünk azokról a dolgokról, amelyeket használat után akkor sem adunk tovább adomány formájában, ha már nem kell nekünk. Ilyen például a fogkefe. Egy használt fogkefe nem jó adomány. Lehet, hogy sokak számára ez evidens, de többször kaptunk már adománycsomagban ilyet is. Megdöbbenéssel néztük mi is a láthatóan használt keféket, tartóban vagy zacskóban, gondosan összegyűjtve. Nem nekünk kellett volna kidobnunk, hanem annak, aki összegyűjtötte, írja L. Ritók Rita az atlatszo.hu portálon közzétett jegyzetében.

Előfordul, hogy valaki megkezdett kozmetikumokat küld. Általában sampont, tusfürdőt, többnyire fél flakonnal, néha rég lejárt szavatossággal. Ezek is a személyes higiéniát szolgálják, éppen ez sérülhet azzal, ha felbontott állapotban adják tovább. Néha bekerülnek ebbe az adománycsoportba bontatlan arckrémek, testápolók is, amelyek valószínűleg azért maradtak meg valakinél, mert ajándékba kapta őket, de valami miatt fel sem bontotta, és sokáig tárolta a szekrényben, most pedig úgy döntött, hogy adományként továbbadja. Így már kaptunk évek óta lejárt szavatosságú krémeket, vagy olyat, amin sehol nem volt fellelhető a gyártás időpontja. Ha ezt továbbadjuk, és valakinél valami bajt okoz, például allergiás reakciót, a felelősség minket terhel.

Nem jó adomány a megkezdett gyógyszer sem. Sok súlyos beteg után tetemes mennyiségű orvosság marad, amiért rengeteget fizettek, remélve a gyógyulást vagy a fájdalom csökkenését, ők pedig úgy gondolják, jól jöhet az még más, hasonló betegségben szenvedő embereknek – pláne ott, ahol az anyagi helyzet nem teszi lehetővé a drága pirulák megvásárlását. De egy civil szervezet nem vállalhatja fel ezt a felelősséget, és nem vállalja fel a kapcsolatrendszerben a háziorvos sem, mert nem szán rá többletmunkát, mivel a kibontott gyógyszer mindig hordoz egy bizonytalansági tényezőt is: mi van akkor, ha szennyeződött, belekerült más, lejárt szavatosságú szer, a dátum pedig nem látható egyértelműen. Ilyen esetekben éppen a segítő kerülhet bajba, hiszen a felelősség az övé lesz.

Ugyanez a helyzet a kibontott csecsemőtápszerrel is. Egyszerűen nem tudunk megbízni ezekben az adományokban, bármilyen jó szándék is legyen mögötte, hiszen hatalmas a kockázata. Talán családon belül megtesszük ezt, továbbadjuk a rokon gyereknek, de idegenek között nem működik, bizalmi alapon ez egyszerűen nem működtethető. Előfordul az is, hogy élelmiszerek is érkeznek felbontva, fél zacskó rizs, bab, tarhonya, vagy a tulajdonosnak nem az ízlése szerint való étel, amiről azt gondolja, hátha más szereti. De adományként ezekből is csak a bontatlan lehet megfelelő.

Vannak olyan cégek, amelyek a veszélyes hulladékként kezelt, lejárt szavatosságú, vagy minőségileg sérült dolgokat szívesen adják adományba. Nekik mindenképp jó, hiszen fizetniük kellene a megsemmisítésért. Odaadják hát, akár azzal a céllal, hogy a rászorulók ezeket tüzeljék el - sorolja a szerző az eddig tapasztalt eseteket.