Csernus Imre a nemek harcáról

Ha megteszik, nem „nyírják egymást" – mondja Csernus Imre, az ismert pszichiáter a nemek harcáról – az intimitás hiányához pedig a válság is hozzátesz. Beszélgetésünkből az is kiderült: az érzelemmegosztás képességét a férfiak is fejleszthetik – olvasható a Délmagyar – online oldalán.

- Nemek harca címmel tart előadást a párkapcsolatokról. Mondják: a férfi a Marsról jött, a nő a Vénuszról. Tényleg ennyire különbözik egymástól a két nem, mint ahogy sokan megélik a mindennapokban, vagy ez inkább neveltetés, elvárások kérdése?

– Ezekért a különbségekért a hormonok is felelősek, bárhogyan is nézem, plusz hozzájárul még a szocializáció. Nem is a különbözőségekkel van baj, hanem a különbözőségek elfogadásával. Adott helyzetben a nő ne a saját fejéből induljon ki, hogyan kell a pasinak viselkednie, mit kell csinálnia, és ez fordítva is ugyanígy érvényes. Ha bekövetkezik egymás személyiségének, érzésvilágának az elfogadása egy kapcsolatban, nem lesz háború. Nem fogjuk egymást nyírni.

– Mit tapasztal: hány ember képes arra, hogy ne a saját fejével gondolkodjon a másik „nevében" is?

– Nagyon-nagyon sok ember akarja ezt tenni, mert ez bizonyos szempontból kényelmesebb neki, jobb neki, kevesebb energiát kell belefektetni. Na és azt gondolja, ha velem, akkor vele is így van ez biztosan. Így is kell lennie.

– A praxisában sok minden más mellett párkapcsolati problémákkal is foglalkozik: lehet látni a feszültséget, ami a válság miatt az emberek, a kapcsolatok „nyakába rakódik"?

– Persze, hogyne, nagyon is látszik. Kezdetben volt egy olyan tendencia, hogy az emberek megijedtek, és görcsösen kapaszkodtak egymásba. Ez most is létezik, és főként arról szól, nehogy elveszítsék az anyagi biztonságot. Ugyanakkor lehet látni a boldogtalanság egyre fokozódó intenzitását az emberek arcán – nemcsak a magányosokon, hanem a párkapcsolatban élőkön is. Nem mosolyognak, nem érintik meg, nem ölelik át egymást. Ami fontos az intimitásban, az nem következik be.

– A férfi című könyvében fogalmazta meg, mennyien nem láttak maguk előtt gyermekkorukban megfelelő férfi vagy női szerepmintát, ami később megakadályozta, hogy igazi férfivá, nővé váljanak. Milyennek kell lennie egy nőnek, egy férfinak? Van ilyen kategória, hogy „kell"?

– Nincs. A „kell" szóval eleve hadilábon állok, mert nekem ebben benne van egy autoriter parancs, hogy muszáj. Miközben én tudom azt, hogy lehetőségeim vannak. Lehetőségem van férfivá válni, másoknak lehetőségük van nővé válni. Milyen a nő meg a férfi? Azt gondolom, a tiszteletben tartás egy nagyon fontos kifejezés. Ha például tiszteletben tartom a vágyaimat, az álmaimat, a képességeimet; ha tiszteletben tartom a munkát, amellyel a vágyaimat megvalósíthatom, akkor el fogom érni azt, amit szeretnék. Ha tiszteletben tartom az érzéseim szabad áramlását, ha felismerem azt, hogy ez fontos, nem fogom az érzéseimet elfojtani.

– Ez érvényes mindkét nemre?

– Az érzéseink kifejezésében a nők kezdetben sokkal jobban szocializáltak. A hormonális háztartásuk miatt is sokkal jobban kifejezik, mit éreznek. Én azonban hiszek abban, hogy a férfiak is fejleszthetik önmagukban a képességet, hogy megosszák az érzelmeiket.