Csiba és Gaál a reformról

A kellős közepén vagyunk az egészségügyi átalakításnak, a megyei kórházak már az állam fenntartásában vannak, a kisebb városiak nemsokára szintén oda kerülnek. Ellátórendszer viszont nincs beteg és orvos nélkül, s az egyikből sok van, a másikból meg egyre kevesebb – írja a Magyar Hírlap a Gaál Péterrel, a kabinet külső tanácsadójával és Csiba Gáborral, a Borsod megyei kórház főigazgatójával készült interjúban.

Gaál Péter a kórházátalakítások kapcsán elmondta: azokban szakmai és gazdasági megfontolások is egyaránt szerepet játszanak. Olyan intézményekben kell megszüntetni egy-egy adott gyógyítási formát, ahol azt nem lehet jó minőségben, megfelelő biztonsággal megadni. Kell ugyanis egy bizonyos esetszám, ami garantálja a rutint, a szülészetnél például évente ezer. Ahhoz viszont, hogy fenn lehessen tartani egy szülészeti osztályt, elegendő szakemberre, háttérre van szükség, máskülönben csak fals biztonságérzet élhet a helyiekben – nyilatkozta a szakember.

Csiba Gábor főként a betegbiztonságot emelke ki, mert úgy vélte, ha valaki csak húsvétkor ül a volán mögé, az sokkal többször okoz balesetet, mint aki naponta vezet. A nagy beavatkozásoknak, például a nagy hasi műtéteknek ezért a centrumokban kell megtörténniük, miközben az átlagos eljárásokat az egynapos vagy a járóbeteg-ellátás keretében, a lakosság közelében érdemes folytatni. Nem az a biztonság, hogy a szomszéd utcában lehetőségem van a szívkatéterezésre, hanem hogy van egy olyan centrum, ahol sok tapasztalt szakember gyűlt össze, és megfelelő eszközökkel dolgozik. A kis kórházaknak meg kell találniuk a maguk szerepét a térségen belül. Gaál Péter erre úgy reagált, hogy ebben a témában mindig arra fut ki a vita, hogy a helyieket megfosztják valamitől. De olyantól, ami nem jó, és most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ha mindenki föladja, ami nem jó, akkor az új profil fejlesztéséhez tudunk uniós pénzt adni.

Arra a kérdésre, hogy mi történik akkor, ha egy beteg nem akar a térség másik felébe zarándokolni egy epeműtétre, Gaál Péter úgy válaszolt: az új struktúrához rendelt ellátási térkép most készül, amelynek kialakításában az egyik legfontosabb szempont, hogy az adott gyógyítási forma a lehető legközelebb legyen a lakossághoz, de ennek csak úgy van értelme, ha az elérhető ellátás minősége is megfelelő. Ha esetleg többet kell majd utazni, az éppen azért van, mert meg kell szüntetni minden rossz minőségű, nem biztonságos ellátást. Csiba Gábor úgy vélte: a területi szervezésnek komoly előnye van. Az egyik helyen például három, míg a másikon csak egy évet várnak csípőprotézis-beültetésre. Miért nem lehet megoldani, hogy aki hamar akar gyógyulni, az átmegy oda? Azért a betegnek is meg kell értenie, hogy nem feltétlenül érdemes a saját térségében várakoznia. Más kérdés ha egy adott orvosra vár, mert azt a rendszer ilyenformán nem tudja kezelni.

Gaál Péter a lapnak arról is beszélt, hogy bizonyos típusú ellátásoknál egységes nyilvántartást szeretnének létrehozni, ugyanis korábban az volt a gyakorlat, hogy ha valakinek baja akadt, elment a legközelebbi kórházba, és ha nem tudták azonnal nyújtani az ellátást, fölkerült az intézmény által vezetett várólistára. Nem lehetett őt beazonosítani, mert minden intézmény saját kódot adott ki, ezért a páciens annyi helyen jelentkezhetett, amennyin akart. Így azt sem lehetett tudni, hogy egy-egy beavatkozásra valójában hányan várnak. Az új rendszer szerint, amely hamarosan elindul, az OEP-nek egyedi betegazonosítóval kell jelenteni, ha valakit listára vettek. Így pontosan nyomon követhető lesz, ki hova kerül és hol mennyien várnak. Mint mondta: ettől kezdve arra is lehetőség lesz, hogy a többletet végző kórházhoz átcsoportosítsuk a finanszírozást. Emiatt persze állandóan karban kell majd tartani a rendszert.

Első lépésben térségen belüli listák alakulnak ki. Csiba Gábor úgy vélte: ennek az is az előnye, hogy kikapcsolja az egyéb szempontokat. Létezik ugyanis kapcsolati meg anyagi tőke ahhoz, hogy az ember a várólistán előbbre kerülhessen. Így viszont semleges rendszer alakulhat ki, és nem számít, hogy kinek milyen egyéb lehetőségei vannak a gyorsabb gyógyuláshoz. A kiegészítő díjazásról szólva Csiba Gábor elmondta: az nem csak a várólista esetén lehetséges. Ennek vannak pró és kontra érvei, és lehet ideologizálni rajta. De valljuk be, jelenleg is működnek az egyéb szempontok. Nem tisztességesebb felszínre hozni a lehetőséget?

Arra az újságírói kijelentésre, hogy az intézményen belül sem azonos színvonalon dolgoznak az orvosok. Ha a finanszírozás követi a beteget, akkor a kórházak között harc kezdődhet a jobb doktorokért, Gaál Péter úgy reagált: Ha ennek minőségjavulás az eredménye, akkor kedvező a folyamat. Ha van lehetőség a fejlődésére az adott kórházban, akkor segíteni kell őt, esetleg abban is, hogy másik szakterületre állhasson át. Csiba Gábor pedig úgy vélte, ez a gyakorlatban viszont nagyon nehéz, mert azokat a minősítéseket, amelyeket időről időre meg kell szerezni, a gyengébb is megszerzi. Hogy aztán valójában milyen ügyes, az kiderül, és ha nem, akkor a rendszer kipörgeti magából. Én is meg tudom mondani, hogy a kórházamban kivel operáltatnám meg a hozzátartozómat, s kivel nem. Objektív mérőrendszer viszont nincs. Nálunk sajnos rosszul alakultak ki a mechanizmusok, mert a professzor, a főorvos operált a legtöbbet, a többieknek meg nem jutott elegendő eset.

Legyen fordítva: a professzornak álljon érdekében asszisztálni a beosztottjának – mondta a szakember, aki arra a kérdésre, hogy miről szólna az egészségügyi életpályamodell, így válaszolt: nem csak arról, hogy mekkora lesz a fizetés, bár ez fontos eleme a pályamodellnek. Komplex dolog, idetartozik a rangbeli előmenetel rendszere vagy a képzések kérdése, az erkölcsi elismerés, a letelepedés segítése egy másik városban, a családdal együtt. Gaál Péter e kérdésre úgy reagált: az ilyen modellnek perspektívát kell tudni nyújtania, ezért akkor kell fölépíteni, amikor már tényleges tartalommal tölthető meg. Valóban nem a pénz az egyetlen szempont, de a béremelésre nagy szükség van. Nem lehet letagadni, hogy krízis van, amire az idén gyors megoldást kell találni. Ha sikerül, kezdődhet a szisztematikus munka, s meg lehet fogalmazni, hogy mire számíthatnak a dolgozók. Mint mondta: megoldást kell találni, néhány tízmilliárd forint áll rendelkezésre, amivel ügyesen kell sakkozni, és akkor átvészelhetjük az idei évet. A rezidenseknél rugalmasabb a rendszer, többféle forrást is lehet használni, de ez nem csak a rezidensek problémája, hanem összágazati ügy.

Csiba Gábor a lapnak arról is beszélt az államosítással részben a kórházigazgatók szerepköre is csökken. Az orvos igazgatói szerep, tehát a kórházon belüli ellátás szervezése kap majd nagyobb teret a jövőben. De például bizonyos beszerzésekkel már nem kell foglalkoznia. A szakember úgy vélte: óriási munka volt az, amit az elmúlt hónapokban adatközlésben a kórházigazgatókra terheltek. Egyes dolgok valószínűleg kikerülnek majd a hatáskörünkből, míg mások hangsúlyosabbá válnak – közölte Csiba. Arra az utolsó kérdésre, hogy mi lesz az időközben leállt uniós pályázatokkal, Gaál Péter úgy reagált: azokat menet közben kellett újra-gondolni, ami egy kis időbe telt, 2012-ben viszont a pályázati pénz folyamatosan érkezik majd az ágazatba.