Dr. Matos Lajos főorvos úr emlékére

Emlékezni valakire, aki több, mint fél évszázadon keresztül a szakma élvonalában élt és dolgozott, aki a kollégánk, barátunk volt sokkal könnyebb, mint nekrológot írni - olvasható a doki.net portálon.

Nehéz azt néhány mondatban összefoglalni, mit jelentett Lajosnak a kardiológia és mit jelentett Matos Lajos személye a magyar kardiológiának. Pedig amikor Róla írunk, vagy beszélünk ez a két szempont alig elválasztható egymástól.

Életrajzi adatai szerint 1961-ben lett Gottsegen György Professzor munkatársa, akkor amikor még a kardiológia csak személyes érdeklődés szintjén létezett, nem volt szakvizsga, nem volt kardiológiai intézet. Matos Lajos az Országos Kardiológiai Intézet megalakulása óta közel 40 évig dolgozott az intézetben. Érdeklődésének középpontjában a szívbetegek gyógyszeres kezelésének kérdése állt.

Évtizedekig az Országos Kardiológiai Intézet Farmakológiai Osztályának vezetője volt, vezette a Magyar Kardiológusok Társaságának Hypertonia és Gyógyszerterápiás Munkacsoportját. Belgyógyászatból, kardiológiából, klinikai farmakológiából, üzemorvostanból szerzett szakorvosi képesítést, majd megvédte kandidátusi értekezését. Az üzemorvostan szakvizsga azért volt számára fontos, mert 50 éven keresztül a Madách Színház üzemorvosa is volt. Szakmai felkészültsége és kiváló nyelvtudása alkalmassá tette, hogy számos nemzetközi kardiológiai egyesületben, munkacsoportban tevékenykedjen, ezek közül is kiemelendő a Council of Clinical Cardiology, World Heart Federation, amelynek alelnöke, elnöke később tanácsadója volt. Hosszú évekig segítette a Magyar Kardiológusok Társasága munkáját: 1980-89 között főtitkár, majd 1992-95 között a társaság alelnöke volt. A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben 2001-ben, 64 éves korában -méltatlan módon- több más kollégával együtt nyugdíjazták.

Felkérésemet elfogadva munkáját a Szent János Kórház kardiológiai osztályának járóbeteg rendelésén folytatta további 16 évig. Ha Lajosra gondolok, elsőként az jut az eszembe, hogy nem lehetett olyan kongresszuson részt venni, ahol Ő nem volt jelen. Szellemes és tartalmas előadásai, okos hozzászólásai minden alkalommal figyelmet keltettek. Életének utolsó évtizedeiben a megelőzés, az egészséges életmód és táplálkozás, a hirtelen halál kérdései foglalkoztatták. Sokoldalúságára példa, hogy feleségével az egészséges étrend szakácskönyvét is összeállították.

Magyarországon szervezője volt a „Red for Women" mozgalomnak, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy az ischaemiás szívbetegség megelőzése nemcsak a férfiak esetén fontos, ennek a tevékenységnek a nőknél is kiemelkedő jelentősége van. Az eredményes újraélesztésnek nemcsak híve, propagálója, hanem alanya/haszonélvezője is volt, hiszen felesége Dr. Lengyel Margit lélekjelenléte és szakértelme az Ő életét sok évvel meghosszabbította. Szívesen és hitelesen tartott előadást saját történetéről. Többször emlegette, hogy olyan személlyel érdemes sétálni, aki tud segíteni, ha baj van. Margit nemcsak akkor segített, gondoskodása, féltése sokunkban csodálatot keltett.

A magyar kardiológia első generációjából - sajnos - egyre kevesebben vannak velünk. Lajos távozása újabb veszteség. Akik ismerték, becsülték és szerették sokáig megőrzik emlékezetükben. A Magyar Kardiológusok Társasága búcsúzik a nagyszerű Kollégától, Baráttól, egykori Főtitkárától - zárul a Jánosi András által jegyzett nekrológ.