Életműdíj a kecskeméti pszichiáternek

Sürgető szükség egy öngyilkosság elleni törvény megalkotása – véli dr. Kalmár Sándor. A neves kecskeméti pszichiátert nemrég életműdíjban részesítette a Magyar Pszichiátriai Társaság, egyben neki ítélték a szakma legrangosabb kitüntetését, az Oláh Gusztáv emlékérmet. Az elismert pszichiáter munkássága során rengeteget foglalkozott az önpusztítással (amely az öngyilkosság mellett magában foglalja az alkoholizmust, dohányzást is), doktori disszertációját is ebből a témából írta. A szomorú statisztikai adatokat kapásból sorolja. Például hogy a megyében legalább 6-7 olyan település van, ahol a halálozási arány magasabb, mint száz éve, és közel hatvan településen rosszabb a ráta az 1938-asnál – írja a Petőfi Népe – online.

– Az öngyilkossági okok között a szakirodalom 15-30-at is nyilvántart, a leginkább döntő tényezők a mentális zavarok, a fel nem ismert, a rosszul vagy nem kezelt depressziók, egyéb pszichiátriai zavarok és az alkoholizmus. A spirituális tényezők közül a reménytelenséget emelti elsőként a szakember. Mint mondta, a reménytelenség sokkal szorosabban összefügg az öngyilkossággal, mint a depresszió. Ha valaki elveszíti a reményét, annak vészesen romlanak az életesélyei – tette hozzá Kalmár doktor, aki komoly problémának tartja, hogy hazánkban nincs öngyilkosság megelőzési stratégia, pedig sokkal komolyabb hangsúlyt kellene helyezni a kiutat nem látó emberek megmentésére. A fiatalokra különösen szükséges figyelni: a 14–25 évesek korcsoportjában vezető halálok az öngyilkosság, 25 százalék körüli aránnyal.

Dr. Kalmár Sándort februárban felkérték, hogy készítsen egy nemzeti szuicid prevenciós (azaz öngyilkosság-megelőzési) stratégiát. A kecskeméti nyugdíjas pszichiáter jelenleg ezen is dolgozik. Tavaly pedig a kecskeméti önkormányzat felkérésére dolgozott ki hasonló témában egy városi stratégiát, ezt jelenleg tanulmányozza a város vezetése. A pszichiáter véleménye szerint egyébként régóta meg kellett volna alkotni hazánkban egy öngyilkosság-megelőző törvényt, amelybe konkrétan bele kellene foglalni és nevesíteni a megelőzésben dolgozók, intézmények feladatait.