Életvidám boncmester Ostorosról

Nem mindennapi foglalkozást választott magának az Ostoroson élő Végh István, aki boncmesterként dolgozik a Markhot Ferenc Kórházban. Negyven éve végzi ezt a munkát, azt mondja, bár sokan különlegesnek tartják a foglalkozását, ő szinte az első pillanattól otthonérezte magát ebben a közegben. Szívesen elfeledkeznénk róla, de el kell fogadnunk, hogy ahogy a születés, a halál is hozzátartozik az életünkhöz. Ha az ember megfelelő empátiával, türelemmel fordul a hozzátartozók felé, akkor segítő foglalkozásnak is tekinthető ez a munka – írja a Heves Megyei Hírlap – online.

Végh István 1972-ben kezdte boncmesteri pályáját Kecskeméten az ottani megyei rendőrorvosi hivatalban, ahol is dr. Steczik Aurél szakmai irányítása alatt dolgozott egészen 1980-ig. Ezt követően négy évig a Bács-Kiskun Megyei Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Alosztályán tevékenykedett bűnügyi technikusként, s mint mondja, sokat tanult Túri Pál alosztályvezetőtől. Dolgozott a Heves Megyei Rendőrorvosi Hivatalban is, mint boncmester, de ez a tevékenység némileg eltért attól, amit a kórházban végez, hiszen ott bűncselekmények áldozataival találkozott.

A boncmesteri végzettséget az elsők között, még Kecskeméten szerezte. Azóta is ott bábáskodik a képzés körül, hiszen a Boncmesterek Országos Egyesületében az etikai bizottságot elnökli.

A gyász első szakaszában, vagyis akkor találkozunk a hozzátartozókkal, amikor még a düh dolgozik bennük szerettük elvesztése miatt – mesélt a mindennapokról a boncmester, aki hozzátette azt is, ezért nagyon fontos, hogy türelmesen, empatikusan fogadjuk őket. Annak eldöntésében, hogy valaki alkalmas lesz-e erre a munkára, ez a két tulajdonság nagyon fontos, a megszerezhető technikai tudás mellett. Segéderők vagyunk az orvosok munkájában.

A család számára – feleségével két fiút neveltek fel – mindig természetes volt a családfő munkája. Felesége is azt mesélte, számára a megismerkedésükkor is elfogadott volt későbbi férje választott hivatása.

Szabadidejében sokszor alkot, házuk a nyugalom szigete. Bár kora reggel kezdődik a munkaideje, ha olyan passzban van, éjszakánként családi házuk pincéjében tájképeket fest, vagy éppen fafaragással üti el az időt. Az alkotó munka teszi teljessé az életét. Kollégái és a családja is életvidám, mosolygós embernek tartják.

Nem nézek helyszínelős sorozatokat a tévében, láttam ebből eleget az életben – fűzte hozzá a boncmester, aki elégedett az életével, munkájával.