Géniuszok és a birkanyáj

Mint mondja, a tehetségek fejlődéséhez személyre szabott oktatásra van szükség, ahogy a betegek is személyre szabott gyógyítást igényelnének. A neves tudós, aki őszintén beszél saját leukémiájáról is, úgy látja, éppen ellenkező irányba mennek nálunk a dolgok: a központosítással birkanyájjá akarják tenni a népet – olvasható a Népszava – online oldalán, amely interjút készített az orvos-genetikussal.

- Régóta érdeklik a géniuszok. Írt már például, költő, festő zsenikről is, és nem ennyire bőven, mint most, de muzsikusokról szintén...

- A zeneszerzők azért izgattak nagyon, mert szemben a költőkkel - akik a semmiből jönnek, rendszerint nincs a családjukban költő, és az egekbe törnek, és ha van gyermekük, azok általában nem költők, - a zeneszerzők szembetűnő családi halmozódást mutatnak. Gondoljunk például a Bach családra, amelyben szinte minden férfi muzsikus volt.

- Ezt nevezi ön a könyvében piramis-modellnek.

- Igen. Hiszen mondjuk a Bach vagy az Erkel család esetében, amelyben nyolc generáción keresztül halmozódnak a muzsikusok, a "zenei" géneknek köszönhetően generációról generációra emelkedik a kivételes képesség, majd a csúcs után csökken a kivételes talentumok aránya. E talentum halmozódásban annak is szerepe van, hogy a családban állandóan muzsikálnak, és a gyerek zenében fürödve nő föl.

- Máshol beszélt arról, hogy a ma már körülbelül 45 ezer forintért megcsináltatható géntérkép segítségével pontosan meg lehetne mondani, hogy kinek milyen gyógyszer való, ahelyett, hogy az oktatáshoz hasonlóan, egyenmódszereket, egyenorvosságokat alkalmaznának az esetek többségében.

- A genetika azt tanítja, hogy minden ember adottságaihoz kell a gyógyszereket és a dózist megválasztani. Ha az iskolában nem a gyerek adottságaihoz alkalmazkodva fejlesztjük a képességeit, akkor ugyanaz lesz, mint az orvoslásban, hogy mindenki majd háromszor egy aszpirint kap, holott lehet, hogy neki egy is elég, vagy egy másik gyógyszer sokkal jobb lenne.

- Édesanyja 93 éves korában halt meg. Ön egészségesen élt, és kivetette a prosztatáját, mert a géntérkép azt mutatta, hogy prosztatarákban fog meghalni. De nem csináltatott teljes géntérképet, így a leukémia nem látszott. Netán elhatározta, hogy mi fér még bele szakmai szempontból a pályájába, és azt mindenképpen meg akarja csinálni?

- Van négy PhD hallgatóm jó témákkal. Segítem őket. De úgy érzem, hogy olyan jelentős dolgot, amilyen a magzatvédő vitamin fejlődési rendellenességek kivédő hatása volt, már nem csinálok. Hiszen ez az elmúlt időszak egyik legnagyobb felismerése volt. Gondoljon bele, hogy évente 800 ezer gyerek születik nyitott gerinccel, és ezek 90 százaléka megelőzhető a magzatvédő vitaminnal. Egy ilyen felismeréshez amúgy is nagy csapat, nemzetközi együttműködés kell. Ilyen már nem lesz az életemben. Amikor viszont reggel kimegyek az erkélyre tornázni, szebbnek látom a természetet, mint régen, amire korábban oda sem figyeltem. Ha a kisfiammal elmegyek sziklát mászni, annak is nagyon örülök. Az első kemoterápiák után alig tudtam járni, és most jó érzés, hogy rendben vagyok. Persze félek állapotom elkerülhetetlen rosszabbodásától.

- Újra rendel is...

- És kicsit talán jobban értékelem az életet.

- Könyvet írni, tudományos munkát végezni már nem akar?

- Most azt érzem, nem érdemes olyanba belefogni, amit nem fogok tudni befejezni. Jobb lett volna váratlanul elmenni, mint így. Mert állítólag amikor visszaesik az ember, akkor általában kilenc hónapja van hátra. De az már rossz, mert akkor már az immunrendszer gyengesége miatt állandó gyulladások vannak, vérzékenység, meg minden egyéb. Próbáltam megbeszélni az orvosommal, hogy ha rendes barátom, akkor egy bizonyos stádium után segítsen. De elzárkózott ettől. Nagyon szeretnék elkerülni egy teljesen tehetetlen állapotot.

A teljes interjú a Népszava – online oldalán