Gombamód

Fachet József professzor és csoportja fél évszázados munka eredményeit zárta kapszulákba, a módszert Japántól Kanadáig ismerik és sikerrel alkalmazzák. Ennek kapcsán közölte, a tudósok régebben is tisztában voltak vele, hogy a szervezet képes a legkisebb testidegen anyagokat is felismerni s védekező immunreakciót indítani.

- Ez óv bennünket a betegségektől, de ez a jelenség felelős azért is, hogy szervátültetéseket követően kilökődhet az új szív, máj vagy vese. A kezdeti kutatások idején végzett egérkísérletekkel is kimutattuk viszont, hogy a daganatok megjelenését követően hiába keletkezik inger a szervezetben, az nem elég erős ahhoz, hogy beindítsa az ellenreakciót. Olyan módszeren kellett tehát gondolkodni, amely révén szervezetünk felismeri a kóros elváltozást, s megöli a rosszindulatú sejteket. Ez volt az alapgondolat – fejtette ki Fachet József.

Elmondta, Japánban 1975-ben találkozott Csihara Goro professzorral, aki megismertette vele azokat a gombákat, amelyeket a japán és kínai gyógyászok már ezerhatszáz éve feljegyeztek, s amelyekről tudni lehetett, hogy ételként vagy teaként fogyasztva jótékonyan hatnak a gyulladásban lévő, legyengült szervezetre. A gombák éghajlati okokból Európában nem termeszthetők, de a japánok addigra már tiszta kémiai formában kivonták belőlük a hatóanyagot, amellyel így idehaza is lehetett kísérletezni. A kedvező eredményeket egy, a glükózmolekulák hosszú sorozatából és elágazó láncokból álló poliszacharidának tulajdonították.

- Bizonyítottuk, hogy az anyag gátolja a daganat növekedését, hosszabbítja a túlélést, mellékhatása nincs, de hogy mindezt miként éri el, arról senkinek sem volt tudása. Japánban mindenesetre hamar megkezdődött a készítmény gyártása, gyógyszerré minősítették, azóta is alkalmazzák a kórházi terápiában. A kutatásba átemelt anyagot a Lentinus edodes nevű gombából vonták ki, s lentinánnak nevezték el – közölte a professzor.

Annak kapcsán, hogy a magyar betegek miért nem juthattak még mindig hozzá a kezeléshez, Fachet József elmondta, a lentinán drága, ezért a nyolcvanas években - már a debreceni kórélettani és immunológiai intézet igazgatójaként - idehaza akarta előállítani. Egy régi magyar gyógyszerből, az élesztőgombából nyert keveréket tartalmazó mannozymból ki is tudtak vonni olyan anyagot, amely nagyobb dózisban ugyan, de hasonló hatást ért el, mint a lentinán. Az eredménynek nagyon örültek, de a klinikai kipróbálás milliárdos költséggel járt volna. A százoldalas jelentésükre azt a választ kapták, hogy értékes munka, de a gyakorlatba ültetésre anyagi okokból semmi esély.

Szerinte bevezetésével azóta sokkal több pénzt meg lehetett volna spórolni, hiszen ha csak az érintettek negyedén segít a szer, máris annyival kevesebbet kellett volna kezelésekre, táppénzre költeni. Nem is beszélve az export lehetőségéről s persze a betegek felesleges szenvedéséről.