Gyermektelenséget szül a bizonytalanság

Ugyanerre lenne szükség ahhoz is, hogy kevesebben hagyják itt az országot – emelte ki Spéder Zsolt, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója, akivel a vg.hu portálja készített interjút.

– Az önök számításai szerint 335 ezer magyar tartózkodik tartósan külföldön. Egy ideje komoly számháború folyik ebben a témában itthon. Pontosabb ez az adat, mint a többi?

– Ez az eredmény egy új módszer alapján született. Majdnem tízezer embert kerestünk fel, és azt vizsgáltuk, hogy a bejelentett lakcímükhöz képest hol laknak. Az eredmények azt mutatták, hogy a 18-49 évesek közel 80 százaléka a bejelentett lakcímén tartózkodik, 10,6 % az, aki más belföldi lakcímen, közel 4 % ismeretlen helyen, míg 6 százalék külföldön él. Ezeket az eredményeket viszonyítottuk egymáshoz. Ebből született meg az az eredmény, hogy a külföldön tartózkodók aránya 7,4 %, ami a 18-49 évesek közül 335 ezer főt jelenthet.

Eddig a legpontosabb „becslés" a tükörstatisztikákból született, amikor a befogadó ország adataiból tájékozódunk. Abban viszont például az ingázók, vagy az illegálisan foglalkoztatottak nem szerepelnek, tehát az új módszerhez képest jelentősen torzít.

– Miért fontos, hogy erről pontosat tudjunk?

– A népességalakulást a születési, a halálozási adatok, valamint a migráció befolyásolja. A születés és a halálozás egy pontos adat, a migráció ellenben nem, e nélkül viszont nem lehet megmondani, hogy 10-20 év múlva, mondjuk mennyi aktív kereső lesz majd itthon, vagy mennyi iskolára lesz szükség és mekkorák lesznek például a társadalombiztosítás kiadásai. Ez a politikai döntéshozók számára fontos, hiszen egyik évről a másikra nehéz lenne reagálni ezekre a helyzetekre. Ugyanakkor a közvélemény szempontjából is jelentősége van, hogy a folyamatokra és a következményekre időben felhívjuk a figyelmet.

– A laikus logika szerint éppen a magasabban kvalifikált embereknek nagyobb az esélye külföldön is, ezért a növekvő migráció egyértelműen rosszat tesz egy országnak. Így van ez?

– A nyelvismeret, a kiváló szakmai ismeretek nyilván külföldön is hasznosíthatók, a befogadó országok azonban eltérnek abban, hogy a magasan vagy a közepesen kvalifikáltak számára vonzóbbak. Míg a skandináv országokban a magasabban kvalifikáltak, Németországban a közepes szakmunkások munkavállalása a jellemzőbb. Az azonban igaz, hogy végzettség és szakismeretek hiányában – a mezőgazdasági idénymunkát, és néhány szolgáltató szakmát kivéve – igen nehéz külföldön is munkát találni. A kibocsátó ország esetében nyilván veszteség, ha az otthon közösségi források segítségével kiképzett munkaerő külföldön hasznosul, de az se lenne előnyös, ha ők munkanélküliéként itthon maradnának.

– A régió többi országához képest ezek az adatok mit jelentenek?

– Magyarország még így is a kis migrációs hajlandóságú országok közé tartozik Európában. Románia 21 milliós lakosságából például két és fél millióra becsülhető a tartósan külföldön élők száma, a 38 millió lengyelből két millióan, de arányaiban Bulgáriából és Szlovákiából is sokkal többen, mint hazánkból.

A teljes interjú a vg.hu portálján