Gyógyítás, túl a civilizáción

Arca kisimult, szemei vidámak. Testileg elfáradt, de lélekben ismét megújult – összegezte a doktornő. Az Afrikai-Magyar Egyesület szervezte IX. magyar orvosi missziót. Ezúttal a Uganda volt az úti cél. Három magyar orvos utazott a Kelet-afrikai országba, köztük Jakkel Anna kecskeméti háziorvos. Két kollégája – dr. Szabó György pócsmegyeri háziorvos és dr. Késmárszky Róbert budapesti fül-orr gégész szakorvos – első alkalommal jelentkezett az egyesület felhívására. Az önkéntesekkel tartott még Kiss Virág egyesületi koordinátor és tolmács. A doktorok a fővárostól 250 kilométerre dolgoztak, olyan területekre is eljutottak, ahol az egészségügyi ellátás a helyiek számára elérhetetlen. Egy hónapig gyógyítottak, heti egy szabadnappal. Előfordult, hogy a vasárnapjuk is munkával indult, miután a helyiek a doktorok szállásánál is megjelentek – írja a baon.hu portálja.

– Ahogy híre ment a missziónak, távoli településekről is elzarándokoltak hozzánk a betegek, szájról szájra, családról családra ment a hírünk. Kongótól, Malitól, Guineától eltérően Uganda relatíve fejlett ország. Térítésmentes a közoktatás, meglátszik az iskolázottság hatása. Kórházaik is vannak, orvos viszont alig. Gyógyszert csak módjával vihettünk magunkkal, mert a helyi gyógyszerészek tiltakoznak az ingyenes készítmények ellen. Kompromisszumként vittünk is gyógyszert, és receptet is írtunk a betegeknek. Leggyakoribb volt a malária, hastífusz, lepra, bélférgesség, TBC, hasmenés, bőrbetegségek, fertőzött sebek – sorolta a doktornő, mint mondta, Ugandában előttük még nem járt magyar orvosi misszió. Nyílt egy kereskedelmi-kulturális központ az Afrikai-Magyar Egyesület részéről, és mi voltunk elsők, akik „felderítettük" a terepet a későbbi missziók számára – tette hozzá Jakkel doktornő, aki azon kérdésre, hogy hogyan kommunikáltak a betegekkel elmondta: Ugandában az angol a hivatalos nyelv, de a lakosság nagy százaléka csak a törzsi nyelvet beszéli. Szerencsére kevésbé jellemző a teljes iskolázatlanság, az emberek zöménél megvannak az alapvető ismeretek, így nagyobb eséllyel tartják be az orvosi utasításokat. Tolmács mindig volt velünk, ám időnként ez kevésnek bizonyult, hiszen a számtalan törzsi nyelvben egyszerűen nincsenek meg az orvosi kifejezések megfelelői. Vizsgálat közben időnként magyarul beszéltem, és azt vettem észre, hogy a páciensek a hangból, a gesztusokból, a mimikából megértették, jót akarok nekik, tették, amit kértem.

– Az első afrikai misszióm előtt minden lehetséges védőoltást begyűjtöttem. Ezek zöme több évre szól, így már csak néhány emlékeztető oltásra volt szükségem. Az időközben megjelent újabb védőoltásokat is beszereztem. Amilyen betegségre nincs védőoltás, az ellen a szabályok betartásával védekezünk. Ilyen a zárt ruha viselése, éjszaka a moszkitóháló, napközben a szúnyogriasztók alkalmazása. Gyakorlatból tudom, hogy a túlélőcsomag leghasznosabb tárgyai a fertőtlenítőszer, túrabakancs, fejlámpa. Utóbbi jól jön, ha éjszaka defektet kap az ember a sivatag közepén. Nagyon sötét tud lenni a szavanna – jegyezte meg a kecskeméti háziorvos.

A doktornő a portálnak adott rövid interjúban elmondta azt is – mivel szenvedélye a fotózás –, ezen az úton is fotózott. Mint mondta, vándorkiállítással járja az országot, az ismeretterjesztésen túl szponzorokat gyűjtve a következő útjához.
– Orvosként a misszióban ingyen dolgozunk, magunk álljuk a küldetés költségeit és gyűjtjük az adományokat. A korábbi kongói, mali és guineai úthoz szükséges másfél millió forintot kecskeméti cégek, üzletemberek, a betegeim és az Afrikai–Magyar Egyesület adták össze – emelte ki dr. Jakkel Anna, hozzátéve azt is, néhány lelkes segítőjével jótékonysági esteket is szervez.

A dr. Jakkel Annával készült teljes interjú a baon.hu portálján olvasható