Gyógyítható, mégis egyre nagyobb probléma

A pszichiátriai szakdolgozók országos konferenciájának nyitó előadásából kiderült, hogy azok a lelki bajok, amikkel a szakemberek találkoznak, csak a jéghegy csúcsai, ugyanis a tüneteket félreértelmezve, no és a pszichiátriai kezelés stigmatizációjától tartva, sokan el sem jutnak hozzájuk, máshol, más rendeléseken gondozzák őket – mondta dr. Purebl György, a Magyar Pszichológiai Társaság elnöke. Pedig a depressziós tünetegyüttes ott van a tartós munkaképesség-csökkenés első hat oka között, növeli a testi betegségek kialakulásának, a halálozásnak az esélyét, emellett gazdasági terhei a GDP 1 százalékát emésztik fel – írja a szon.hu portálja.

Egy rossz prognózis következtében, különösen, ha nincs kellő ismerete a lelki egészségről a depressziós tünetegyüttest magán viselő páciensnek, könnyen a szív- és érrendszeri vizsgálatokon találhatja magát. Ha szerencséje van, vagyis beszedi a gyógyszert, de – ahogyan általában az orvosok javasolják – életmódot is vált, még az is lehet, hogy javulást tapasztal.

Az egészségügyi világszervezet 1990 óta kongatja a vészharangot, hiszen sok pénzt elköltöttek kutatásra, fejlesztésre, s hogy meg tudják állítani a tendenciát, a depressziós tünetegyüttes gyakoriságának növekedését. Tudjuk, hogy meg lehetne előzni, kezelni, gyógyítható, mégis egyre nagyobb népegészségügyi probléma. A várt siker mégis elmarad. Mert a betegek 56 százaléka nem részesül kezelésben, nem ismerik fel náluk a betegséget. A mentális zavar napjainkban megbélyegzést jelent. Az egészségügyi rendszer sincs felkészülve, alulfinanszírozottság, kapacitáshiány és bizonyos kezelések, terápiák korlátozott elérése miatt.

Hogyan lehetne megelőzni? Megfelelő életmóddal, táplálkozással, kellő testmozgással és a lelki egészség fenntartásával – mutatott rá a szakember.

Miért fontos az életmód? Ha valaki stresszben él, alváshiány alakul ki nála, felborul a cirkadián ciklusa (napi biológiai ritmusa), egészségtelenül táplálkozik, nem mozog eleget, már sokat „tett" azért, hogy lelki problémái alakuljanak ki. A mozgás a szakemberek körében köztudottan annyi neurotrofint termel (ezek előmozdítják általában az idegsejtek életbenmaradását és növekedését), ami már önmagában is védi idegrendszerünket.

Sokat tehetnek értünk, és mi is sokat tehetünk azért, hogy később ne vesszünk el a kezeletlen, vagy a már testi bajok kialakulásakor egy másik rendelésen gyógyítani próbált páciensek között. Ehhez kellenek hatékony programok: gyermekkorban főként a családtámogatásra, a készségfejlesztésre fókuszálva, a munkaképes korosztályt illetően a munkahelyi stresszkezelésre figyelve, míg időskorban egyebek közt a fenntartott aktivitást előtérbe helyezve.

Ha eljutunk az orvoshoz, 50 százalékban rajtunk múlik a gyógyulás: ha felismerjük, és nem véljük stigmának a depressziónkat, ha nyitottak vagyunk a lelki egészség elérése, és az ehhez szükséges terápiák felé.

S végül mielőtt orvoshoz indulunk, jó, ha megvan a kellő önismeret, megpróbáljuk értelmezni a testünk jelzéseit, a fentebb felsoroltak alapján pedig higgyük el, hogy kimerültünk, s talán a test jelzései mögött lelki okok állnak. Ha így van, talán rögtön a megfelelő szakrendelésre kerülünk.