Számos egészségügyi probléma kockázati tényezője a krónikus stressz, bizonyos kórképek esetében a vezető okok között lehet.
A stressz önmagában nem rossz – az élet természetes része. Létezik úgynevezett pozitív stressz (eustressz) is, amely mérsékelt dózisban energiát, fókuszt és motivációt ad (ilyen lehet például egy szereplés vagy prezentáció előtti izgalom, egy ésszerű határidő keltette drukk, egy versenyhelyzet sportoláskor, új készség tanulásával járó érzés, kreatív folyamatok velejárója, első randi, stb.). A probléma a hosszan fennálló, negatív stressz (krónikus distressz), amely észrevétlenül aláássa a mindennapi jóllétet: felborítja az alvást, ingerlékenységet okoz és testi tüneteket tart fenn, miközben gyakran nem is tudatosul bennünk, milyen mértékben hat ránk. Olyan élettani változásokat indíthat be, amelyek konkrét betegségek kockázatát növelik. Ezek közül a három legismertebb a szívinfarktus, a gyomorfekély és az irritábilis bélszindróma, írja a Dívány.
Szívinfarktus/koszorúér-betegség
A világ leghíresebb kardiológiai vizsgálatai közé tartozó INTERHEART egyértelműen igazolta, hogy a pszichoszociális stressz (munkahelyi nyomás, tartós aggodalom, negatív életesemények) az akut szívinfarktus független rizikófaktora, és hatása sokszor akkora, mint a klasszikus kockázatoké (dohányzás, koleszterin). Ez az összefüggés stressz és betegség között ráadásul világszerte, kultúrákon át megfigyelhető.
Ha tartósan, magas stressz-szinttel élünk, azt érrendszerünk és szívünk is megsínyli.
Gyomorfekély
A fekélyek többségéért a Helicobacter pylori és a rendszeres fájdalomcsillapító-használat felel, de többek között egy dán vizsgálat szerint a pszichés stressz önmagában is növeli a fekélykockázatot – függetlenül a H. pylori-fertőzéstől és a nonszteroidok nem megfelelő alkalmazásától. Eszerint a „gyomorideg” nemcsak metafora, a krónikus feszültség tényleg sebezhetőbbé teszi a gyomornyálkahártyát, és előkészíti a talajt a fekélyhez.
A teljes információ a cikkben.