Keletről jöttek, itthon mentenek

A soproni mentőállomáson a dolgozók fele ilyen, csak az elmúlt hónapokban hatan kapták meg az engedélyt áthelyezésükhöz az ország más vidékeiről. Csábítja őket is a könnyebb megélhetést ígérő nyugati munkahely, de maradnak. Mentenek – minden körülmények között – írja a kisalfold.hu portálja.

A soproni mentőállomáson mindig volt és valószínűleg mindig lesz munkalehetőség. Az elvárás és a fizetés anno sem volt versenyképes a gyárak, majd a vállalkozások által fizetett bérekkel, most pedig még kevésbé az a határ túloldalán nyílt lehetőségekkel. Az Országos Mentőszolgálat többi munkahelyén gyakorlatilag sorban állnak a jelentkezők, a vezetők válogathatnak. Sopronban ezzel szemben most is 38-an dolgoznak, pedig 42 státus van. A mentők alig fele soproni, sokan a környező falvakból – Fertőszentmiklósról, Peresztegről, Nagycenkről – járnak be szolgálatot teljesíteni, mások pedig még messzebbről; Szombathelyről, sőt, a 75 kilométerre lévő Vas megyei Toronyból is. Mert számukra fontos ez a munkahely. Galkó István szakápoló számára is az. Ózdon kezdett mentőzni 1986-ban, tizenhét éve a soproni mentőállomáson dolgozik. – Nehéz munka ez, de nem cserélném el semmivel. Igaz, könnyebb lenne az életem, ha jobb lenne valamivel a fizetésem, és nem kellene másodállást is vállalni, de ezzel együtt azt mondom: a jó közösség, a munkánk eredménye kárpótol a nehézségekért.

Egy éve jött Sopronba Észak-Borsodból a bódvaszilasi Oravecz Gábor. Két évet dolgozott szakápolóként Hidvégardón, most gépkocsivezetőként dolgozik. Még három helyen vállal munkát, hogy megkapaszkodhasson a nyugati határszélen. Fiatal, még bírja – mondják róla a bajtársai, akik befogadták.

Itt legalább van lehetőség, aki dolgozni akar, talál munkát – jegyezte meg Oravecz Gábor, aki azon kérdésre, nem megy-e még nyugatabbra, nemmel felel. Annyit azért hozzátesz, ha ki is menne, ott is mentőnek állna. Mint mondta, bár sosem tudja, mi vár rá a következő percekben, de a sziréna hangja, az adrenalin, hogy segíteni jó, mindez együtt az életét jelenti.

Fazekas Gábor Szolnokon vette fel először a mentők egyenruháját 1998-ban, s 2007 óta erősíti a soproni csapatot. Évek óta ő a mentőállomás garázsmestere, aki a jobb élet reményében költözött ide, de hamar rájött, hogy itt sincs kolbászból a kerítés. Mint kiemelte, voltak nehéz évei, de arra sosem gondolt, hogy a mentőzést abbahagyja. Mi itt nemcsak munkatársak, jórészt barátok is vagyunk. A mentés csapatmunka, a bajbajutottakon szakemberként segítünk, egymáson pedig emberként – húzta alá Fazekas Gábor.