Kevesebb a genetikai fék

Az Amerikai Pszichiáterek Szövetségének (APA) honlapján már 2010 óta fent van a pszichiátriai betegségek meghatározására, azonosítására és diagnózisára használt kézikönyv (DSM) 5. kiadásának tervezete. Ennek nem is titkolt célja az volt, hogy a beérkező visszajelzések fényében módosítsák a szöveget, melynek a kritikákat is figyelembe vevő javított változata a tervek szerint jövő tavasszal várható – olvasható a nol.hu portálján.

A szerzők legtöbbet azon vitatkoztak, milyen függőségeket vegyenek be a kötetbe, és hogy ezeket vegyületekkel szemben kialakult függőségnek vagy viselkedészavarnak tekintsék-e. A New Scientist szerint egyáltalán nem közömbös, milyen minősítést adnak a különböző függőségeknek.

Már a XX. század eleje, e betegségek kutatásának kezdete óta két tábor harcol egymással. Az egyik úgy véli, a függőség kémiai anyagokra adott irányíthatatlan élettani reakció, azaz orvosi keretek közt kezelendő betegség. A másik szerint viszont egyszerűen a gyenge erkölcs jele.

A DSM előző, magyarul is megjelent kiadásában a szerzők az étel-, a játék- és a szexfüggőséget a viselkedési problémák közé sorolták, az alkohol-, nikotin-, koffein-, illetve kábítószer-függőséget pedig a kémiai függőségekébe. Ez az osztályozás a függőséget nem egyszerű betegségként határozza meg, hanem bonyolult környezeti, fizikai és szituációs faktorok eredményeként. Talán a kusza kép miatt nem olyan hatékonyak a kezelési módszerek, mint lehetnének. Egy amerikai becslés szerint a kezelések utáni visszaesések aránya 40-60 %.

A kutatók a függőségek hátterében megbúvó mechanizmusok megértéséhez a neurológiához fordultak. Ám minél erősebben próbálják elkülöníteni az anyag-, illetve viselkedésfüggőséget, annál több hasonlóságot találnak közöttük. Például a szenvedélybetegek agya hasonlóan néz ki függőségük tárgyától függetlenül. Funkcionális mágneses képalkotó eljárással megállapították, hogy a szenvedélybetegek agyában ugyanaz a jutalmazási központ aktivizálódott függőségükkel kapcsolatos videók nézése során.

Állatkísérletekből kiderült, hogy a függőségek cserélhetők, ám etikai okokból e kísérleteket emberekkel nem végezték el. A véletlen azonban a kutatók segítségére sietett. Sokan az evés rabjaként kórosan elhíznak, egészségük visszaállítása lefogyasztásuk révén már csak sebészeti beavatkozással érhető el. Ám egyre több, ilyen műtéten átesett emberről derül ki, hogy függőségük a műtét következtében megváltozott, a régit egy új váltotta fel.

A függőségváltás gyakoriságáról, bár már 2006 óta gyűlnek az adatok, egyelőre keveset tudunk, óvatos becslések szerint 5-30 % körüli. Bár a függőség soktényezős probléma, fontos közös pont lehet a dopamin nevű neurotranszmitter (idegingerület-átvivő anyag). A függőséget kiváltó anyagok vagy viselkedés ennek a vegyületnek a felszabadulását okozzák az agy jutalomközpontjában.

Vajon a függőség tönkreteszi a D2 receptorokat? Vagy a szenvedélybetegeknek kezdettől fogva kevesebb receptoruk van? Kenneth Blum szerint ez utóbbiról van szó. Miután a D2 receptorok képződésében a DRD2 nevű gén játszik szerepet, nem mindegy, melyik formájával rendelkezünk. Ha e gén az A1 nevű allélt hordozza, dopaminrendszerünk kevesebb dopaminfékkel rendelkezik.

A genetikai kapcsolat jó hír azoknak, akik eddig sem jellemhibának tekintették a függőséget, hanem agyi rendellenességnek. Ám hiába örököl valaki arra hajlamosító géneket, ha pl. sosem iszik, nem lesz alkoholista.