Kórházbezárásokhoz vezethet a nyugdíjdöntés

Ezt nyilatkozta Falus Ferenc volt országos tiszti főorvos, aki szerint ez most nem szempont. A pénz- és szakemberhiány újabb összevonásokhoz vezethet, az államosítási folyamat pedig akár privatizáció előkészítése is lehet – vélekedett a szakember, akivel a napi.hu portálja készített interjút.

− Hogyan látja az egy éve tartó átalakulási folyamatot az egészségügyben?

− Szerintem a fő probléma az, hogy a jelenlegi egészségügyi kormányzat kommunikációja és az általuk végrehajtott intézkedések valós hatása köszönő viszonyban sincs egymással. A tüdőgondozó hálózat felszámolásánál például a kötelező tüdőszűrés megszűnését kommunikálják, csakhogy ez nem a jogszabálytól szűnik meg, hanem a megbetegedések alacsony száma miatt.

− Az államosításról mit gondol?

− Teljesen érdektelen, hogy az egészségügyi intézményeknek ki a tulajdonosa, az elvárás velük szemben a hatékony gyógyítás. Az olcsóbb energiabeszerzéshez elég lett volna, ha a központi közbeszerzési igazgatóság tesz egy ajánlást. Bármilyen tulajdonosi struktúrában ki lehetett volna használni a közös beszerzés és áralku előnyeit. Felmerül a gyanú, hogy itt nem csak a megtakarításról volt szó. Néhány személy vagy szervezet hihetetlenül nagy hatalmat kapott arra, hogy mit rendeljen és kitől, a folyamat átláthatósága pedig bizonytalan − mindenesetre lehetővé tesz olyan alkukat, amelyek nem feltétlenül csak a köz érdekét szolgálják.

− A beszerző, a Gyemszi, utasítást az államtitkárságtól kap, nem?

− Az én információim szerint az utasítási lánc két csatornán működik: van egy formális és egy informális része, s úgy tudom, az informálisnak nehezebb ellentmondani. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy az utasítások az államtitkárságtól jönnek, feltehetően a jelenlegi kormánypárt körüli gazdasági érdekcsoportok lobbiereje több nagyságrenddel nagyobb az egészségügyi államtitkárságénál, amire nagyon sok bizonyíték van. Az államtitkárság is több ízben elismerte, hogy olyan jogszabály-, illetve törvénymódosítások történtek, amelyekről ők előzetesen nem tudtak, velük nem egyeztették. Emellett hiába képviselnek sokkal szakmaibb érveket sokszor, azt más csoportok nem hagyják érvényesülni. Az államtitkárságnál még van nyoma a szakmai tisztességnek, ami nem mindig izgat másokat.

− Tudjuk egyáltalán, mi az elvárás az egészségüggyel szemben?

− A legfontosabb elvárás szerintem az egészségben eltöltött évek számának növelése volna, ezt a jelenlegi kormányzatnál én nem érzékelem. Sokkal inkább elvárás az egészségügy vezetőivel szemben a költségvetési maradékelv alapján szétosztott minimális pénzek további csökkentése − hogy ez miként hat a várható élettartamra, még szempontként sem merül fel. Csak egy példa erre az onkológiai hálózat átszervezése, amellyel a daganatos betegek gyógyszerhez jutási lehetőségeit nehezítették.

− Az új minimumfeltétel a hr-re helyezte a hangsúlyt, aminek fényében igencsak érdekes az új nyugdíjszabály.

− Az az "előnye" viszont megvan, hogy mivel így az ügyeleti szabályoknak sok helyen nem fognak tudni megfelelni, az ügyeleti rendszerből kimaradnak, ami hamarosan az aktív ellátás megszűnéséhez vezet...

− További bezárásokra azért számít?

− Biztos nem ez a végleges struktúra, a pénz- és a szakemberhiány kikényszeríti a további összevonást, a nyugdíjszabály pedig ezt sietteti, miközben a változtatás sebessége nem veszi figyelembe a betegek életben maradási igényeit. Az államosítási folyamat nem tűnik véglegesnek, s jó okom van feltételezni, hogy a privatizáció előkészítése zajlik.

− Mekkora kapacitás kerülhet még ki a rendszerből?

− Ezt ki kellene számolni, nyilvánosságra hozni, ez alapján lehetne tervet készíteni. Most minden jel arra utal, hogy az egységes kockázatközösségi rendszert a jelenlegi kormányzat nem kívánja fenntartani. A vagyonosabbak és a szegényebbek ellátása kettéválik, a közfinanszírozott egészségügy színvonala pedig törvényszerűen exponenciálisan romlik. Az ellátási csomagot meg kell határozni, mert eddig sem járt mindenkinek minden, és a jövőben még kevésbé fog.