Különleges terápia a szenvedélybetegség legyőzésére

Az Eszterházy Károly Főiskola kápolnájában tartották meg az Egri Kábítószerügyi Egyeztető Fórum regionális konferenciáját. Kérem, álljanak fel, és emeljék fel a jobb kezüket! – szólította fel előadása legelején Pataki Zoltán, a komlói Leo Amici Addiktológiai Alapítvány segítője a közönséget. Simicz Ferenc és Pataki Zoltán „Dialógus a józanságról" címmel tartották meg prezentációjukat. Mindketten szenvedélybetegekkel foglalkoznak, ugyanannál az alapítványnál. A különbség kettejük között az, hogy Zoltán valaha maga is függő volt, és abban az intézményben gyógyult meg, ahol jelenleg már dolgozik – olvasható a heol.hu portálján.

A Leo Amici Alapítvány 26 éve működik. Hozzájuk azok fordulnak, akiknek már nincs reményük, akiket már sokszor próbáltak kijózanítani, de nem sikerült. Intézetükben színház-, mozgás-, és zeneterápiával gyógyítanak. Igaz nem hetek, hanem hosszú hónapok alatt. De az eredmények magukért beszélnek.

Akik belépnek hozzánk azok teljesen elmagányosodott, szorongó, szemkontaktusra képtelen emberek, életükben rettentő fájdalom van – mondta Pataki Zoltán, hozzátéve, ő maga is ilyen volt. Foglalkozásainkon egyéni és páros gyakorlatokat végzünk, amelyek során két fontos momentumnak kell megtörténnie: az illető kerüljön közelebb saját fizikai határaihoz és éljen át újra érzéseket, szerezzen új élményeket. Az énből legyen mi! A terápia lényege a bizalom, az egymásra való odafigyelés – húzta alá.

Mi nem foglalkozunk azzal, hogy ki miért lett függő – mondta Simicz Ferenc. Aki nálunk kopogtat, mindannyian átesnek egy felvételi beszélgetésen, ahol megkérdezzük tőlük, miért jöttek? Ők elmondják, hogy le akarnak szokni. De mi már tudjuk, hogy igazából nem akarnak, ugyanis drogozni és inni jó. Nálunk azt kockáztatják – folytatta Simicz Ferenc -, hogy felhagynak ezekkel a szenvedélyükkel, tehát életük egy kellemes részét feladják. A függőség egy halálos, krónikus, progresszív betegség. Mi abban szeretnénk segíteni, hogy rájöjjenek: igenis megéri józannak lenni, tisztának maradni.

„Amit nem tudok elmondani, azt eljátszom. Amire nincsenek szavaim, azt elmutogatom" – terápiájuk lényege ez. Mikor elmondják, milyen módszerrel dolgoznak, sokszor kapják ezt a választ a betegektől: „de hát én nem is vagyok színész!" Ez nagyon is jó, mert ők érzelmekkel dolgoznak.

A produkció létrehozása egy igazi közösségi élmény – a próbák egészen kivételes hangulatban telnek el –, s egy idő után senki sem magára figyel már, hanem a közös siker lesz a lényeg. A fellépés után a taps adja a józan élményt, és erre van a legnagyobb szükség – emelte ki Pataki Zoltán.