Lelki bajokra nem jut terápia, marad a gyógyszer

Magyarországon 2 millió pszichiátriai beteg is lehet, de százezren sincsenek, akik terápiához jutnak. Az állam módszeresen alulfinanszírozza a pszichoterápiát, ami így a jómódúak luxusa marad. A többieknek marad a Xanax - írja az index.hu.

Bár a lelki és testi egészséghez való jogot elvileg az alaptörvény garantálja, a valóság máshogy fest: a mentális zavarok, pszichiátriai betegségek esetében a magyar egészségügy tömegesen hagy ellátatlanul vagy gyógyszeres tüneti minimálkezeléssel embereket – a lelki egészség a gyakorlatban nagyrészt csak annak jár, akinek telik rá. A rendszerszintű negligálás már csak nemzetgazdaságilag is értelmetlen: a kezeletlen depresszió tízszer annyiba is kerülhet, mintha érdemi terápiás lehetőségek állnának rendelkezésre.

A magyar lakosság 13 százaléka mutat középsúlyos depressziós tüneteket, a szorongásos zavarokkal együtt mérvadó adatok szerint ez 20 százalék, és máris 2 milliós számnál vagyunk egy nem egész tízmilliós országban. És akkor a skizofréniával, bipoláris zavarokkal, egyebekkel küzdőket még nem is számoltuk. Ha az érintettek közül csak minden második kerül az állapota miatt táppénzre, akkor az a becslések szerint havi 41 milliárd forint kifizetést jelentene az állami büdzséből, és ebben még nincsenek benne a kieső munkaórák miatti elmaradt befizetések és a GDP-csökkenés.

Ha ők mind járnának pszichoterápiába, annak összköltsége mai piaci áron számolva havi 5 milliárd forint alatt lenne – tizedannyiba kerülne tehát a tömegesen hozzáférhető terápia, mint ma a kezeletlen depresszióé. A számok egy pénteki konferencián hangoztak el a Francia Intézetben, az Eljut-e a pszichoterápia a rászorulókhoz? című esemény kérdésére tehát a válasz elég egyértelmű: ugyan, dehogy jut el, illetve csak nagyon kevesekhez. Elsősorban azokhoz, akik azt képesek megfizetni – miközben manapság egy átlagterapeuta már simán elkér 8-10 ezer forintot egy 45 perces szeánszért. Nem kell tehát nálunk attól tartani, hogy valamiféle, mondjuk Woody Allentől ismerős „terápiás társadalom" jönne létre, ahol boldog-boldogtalan tölti szabadidejét a pszichológusnál; nálunk az sem jut hozzá a szükséges ellátáshoz, akinek elemi szüksége lenne rá.

Igény pedig, ha sokan még mindig szégyellik is azt bevallani, ilyesmivel orvoshoz fordulni, lenne rá. Már az is egyértelmű jelzés, hogy arányaiban az egész EU-ban nálunk a legtöbb az onkológiai és a szív- és érrendszeri okokból bekövetkező halálozás (mindkettő összefüggést mutathat lelki problémákkal), és bár az öngyilkosságok számát sikerült a rendszerváltás óta jelentősen visszaszorítani, a depresszió népbetegség, a pszichiátriai osztályok pedig tele vannak alkoholistákkal.

További részletek a weboldalon.