Már néhány nap után gyengül az űrhajósok szíve a mikrogravitációban

Egy friss tanulmány szerint az emberi szív szövetei már egy hónapos űrbéli tartózkodás után jelentősen meggyengülnek. A Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén végzett kísérlet értékes betekintést nyújt abba, hogy a hosszú ideig tartó űrrepülések hogyan okozhatnak olyan szív- és érrendszeri változásokat, amilyeneket korábban nehéz volt űrhajósokon vizsgálni - számolt be róla a qubit.hu.

A kutatásban, amit a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem munkatársai végeztek, egy úgynevezett „heart-on-a-chip” rendszert használtak a szívizomszövetek molekuláris és funkcionális változásainak valós idejű megfigyelésére a mikrogravitációs környezetben. Ehhez először emberi pluripotens őssejteket alakítottak szívizomsejtekké, majd azokat egy kis kamrában helyezték el, ahol az összeállt szövetek ritmikusan összehúzódhatnak, és szimulálhatják az emberi szívverést.

Az ISS-en töltött 30 nap alatt a szövetek jelentős gyengülést és szabálytalan szívverést mutattak a földi kontrollmintákhoz képest. A szívritmus szabálytalanságai 19 nap űrben tartózkodás után tetőztek, majd a minták Földre való visszatérése után megszűntek. Ez azt jelenti, hogy például a Boeing Starlinerrel az űrállomásra utazó és az űrhajó meghibásodása után ott rekedő két űrhajós is hasonló szív- és érrendszeri stresszt élhet át, de a hazatérésük után ebben javulás várható.

A szövetek elemzése molekuláris változásokat mutatott ki: rövidebb és rendezetlenebb szarkomereket (az izmok alapvető működési egységei), valamint megduzzadt mitokondriumokat, amelyek kulcsfontosságúak az izomösszehúzódások és az energiatermelés szempontjából. A genetikai szekvenálás a gyulladáshoz és a szívbetegségekhez kapcsolódó gének fokozott kifejeződését mutatta ki, míg a szív összehúzódásával és a mitokondriumok működésével kapcsolatos gének szabályozása lecsökkent.