Az érkatasztrófa következtében a művésznél beszédzavar maradt vissza, műszóval afáziás állapotba került.
Először nyilatkozott hosszabban betegségéről a nyilvánosság előtt Kulka János színész, azt követően, hogy két éve súlyos sztrókot kapott. A továbbra is lábadozó művész a Klubrádió stúdiójában terapeutája és műsorvezető barátai jelenlétében mondta el, hogyan küzd meg jelenlegi állapotával, honnan hová jutott a gyógyulásában, és miként tudott más betegeken is segíteni ezalatt. A rendhagyó élménybeszámolóban fizikai erővel bíró dalok, a titokzatos agy és a megvilágosodás is szóba jött.
Némán feküdt az ágyán, és bár ébren volt, és tiszták voltak a gondolatai, hiába szólították, nem tudott egyetlen szót sem kimondani, a nulláról kellett indítani a rehabilitációját – idézte fel pácienséről, Kulka Jánosról szerzett első tapasztalatait Varga Sarolta klinikai logopédus, még tavaly előttről.
A terapeuta a Klubrádió Ötös című műsorában a színésszel együtt beszélt arról, pontosan milyen betegséget próbálnak legyőzni, és hogyan halad Kulka gyógyulása. Mindezzel nem csak az országosan ismert művész, hanem az összes hasonló beteg helyzetét szerették volna megismertetni a nyilvánossággal. A műsorvezetők Lang Györgyi és Falus Mariann voltak – a Klubrádióban riporterként is működő két énekes és színész évtizedek óta ismeri Kulkát, baráti viszonyban vannak vele.
A színész 2016 áprilisában kapott súlyos sztrókot, ami után azonnal kórházba szállították, és életmentő műtétet hajtottak végre rajta. Varga Sarolta elmondta, a központi idegrendszerben bekövetkezett érkatasztrófa következtében a művésznél beszédzavar maradt vissza, műszóval afáziás állapotba került.
A beszédközpont sérülése, vagyis az egyes sejtállományok elhalása miatt kialakuló afáziának több fajtája van, köztük a motoros és a szenzoros típus. Mindkettőre jellemző, hogy a beteg nem tud, vagy csak nagyon nehézkesen megszólalni.
Lang Györgyi elmondta, hogy amikor János a sztrókja után először elment hozzá ebédelni, azon izgult, nem idegesíti-e a színészt, ha ő előbb kimondja azt a szót, ami neki nem jut eszébe. Kulka szerint ez nem bántja, számára inkább az a fura, hogy az egészségügyi dolgozók az afázia kapcsán hallgatnak, mert zavarban vannak. Varga Sarolta szerint ilyenkor nem a hallgatás, és nem is a hangosabb beszéd a megoldás a környezet részéről, hanem a lassabb és összeszedetettebb mondatok, valamint türelemmel ki kell várni a beteg válaszát, nem szabad, hogy sürgetést érezzen. A legfontosabb, hogy beszéljen, még akkor is ha hibásan szólal meg.
Természetesen a gyógyító személynek is empatikusnak kell lennie, nem mindegy hogyan beszél a páciensével, nem elvárásokat fogalmaz meg, hanem a verbális blokkot igyekszik oldani. Ha tehát a beteg nehéznek érzi az adott feladatot, fáradt hozzá, akkor azt félreteszik, és másfajta fejlesztéssel próbálkoznak – tette hozzá. A beszélgetés meghallgatható (vagy olvasható) itt