Még hogy az egészségügy nem üzlet!

A koronavírus-járvány borítékolható következménye, hogy az egészségipar lesz a következő évek egyik – uniós és állami – pénzosztási terepe - írja a hvg.hu/360.

Hitték is, meg nem is a NER haszonélvezői, hogy az egészségügy nem üzlet. A miniszterelnök ugyan azóta sem vonta vissza 2014-es kinyilatkoztatását, de egyre világosabban látszik, hogy az egészségipar igencsak vonzó pénztermelő ágazattá válhat.

Az államosított és egyre inkább központosított egészségügyben nem nehéz elérni, hogy a kormány által preferált termelők, szolgáltatók vagy beszerzők jussanak megrendeléshez. Nem utópia ez, hiszen például 2011-ben elegendő volt egy kormányrendelet ahhoz, hogy a kórházak akkor is a büntetés-végrehajtás cégeitől rendeljenek bizonyos árucikkeket és szolgáltatásokat, ha azok a legjobb ajánlatnál 20 százalékkal drágábbak. A szisztéma hasonló a belügyminiszterhez köthető őrző-védő vagy takarítócégek preferálásához, újabban az egészségügyi védőfelszerelések, orvosi eszközök, például lélegeztetőgépek beszerzéséhez.

Csak a fantázia szabhat határt annak, hogy milyen többletköltségeket lehet megfinanszíroztatni az állami fenntartású egészségüggyel, a koronavírus-járvány kezelése pedig bőven adott játékteret az e sportot űzőknek. A 633 milliárd forintos védekezési alapból eddig elköltött 380 milliárd forint nyilvános és tételes elszámolás híján is eredményezett lélegeztetésre alkalmatlan, a korábbi ár tízszereséért beszerzett masinákat, drága, ám kétes minőségű védőeszközöket.

Az ágazat iránti érdeklődést mutatja az a csődtörvényt több ponton módosítani célzó, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott javaslat, amely a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek közé sorolná a „közegészségügyi” profilúakat, csődjük esetén az államnak elővásárlási jogot adva.

További részletek a cikkben.