Megérkezett a vírus elleni legerősebb fegyverünk, mégis...

Milyen jövőt biztosítanak a vakcinák? Valóban mindegyik vakcina jó vakcina? Az első legfontosabb gondolat a cikk elejére: felejtsük el a politikát, felejtsük el a politikusokat és a szimpátiaalapú döntést. Közelítsünk a döntési helyzetben inkább a tudomány szemével, most arra kérek minden kedves olvasót, hogy legyen velem „kicsit virológus”. Megvizsgáljuk a vakcinák szempontjából legfontosabb hatóerőket, írja a Portfolio.hu portálon Kemenesi Gábor, biológus, víruskutató.

Kész káosz, ami most a koronavírus új mutánsai kapcsán megjelenik a médiában, ám fontos látnunk a hírek valódi jelentését. Elsőként meg kell érteni, hogy az új variáns/mutáns önmagában nem sokat jelent, minden egyes újabb eltérés a vírus genetikai állományában egy új variáns megjelenését jelenti. Alapvetően három kategóriába sorolhatjuk ezeket, az első csak egyszerűen variáns. Az esetek döntő többségében az új variánshoz vezető változás csupán egy „lenyomat” a vírus genetikai kódjában, amely nekünk kutatóknak segít értelmezni a vírus útját a világban és az általánosnak mondható változásait lekövethetjük. Minden újabb apró változás egy újabb variánst eredményez, ami minden más járványnál is így működik. Amennyiben a kutatók bármilyen utalást találnak rá, hogy egy variánsnak lehet valamiféle olyan új képessége, mint pl. a gyorsabb terjedés, súlyosabb betegítő képesség stb., akkor az előlép a vizsgálandó variánsok körébe. Ekkor kiterjedt laboratóriumi kísérletek indulnak világszerte, mérések sokasága és ezek megfigyeléseken alapuló alátámasztása is elindul. Amennyiben bebizonyosodik az új képesség, akkor újabb előléptetésként már nyomonkövetésre ajánlott variánsnak hívhatjuk. Jelenleg három ilyet ismerünk az egész világon. Ha a legegyszerűbb és idáig leginkább alátámasztott tulajdonságát vizsgáljuk eme három variánsnak, akkor a közismert nevén „brit variáns” markánsabb terjedést, a „dél-afrikai” variáns bizonyos vakcinákkal és a természetes immunitással szembeni változó fokú antitest immunitás kikerülést ért el. A „brazil variáns” mutációs portfólióját tekintve leginkább a „dél-afrikai” képességeivel bírhat, bár az erre vonatkozó vizsgálatok még zajlanak.

Egy-egy változás tehát nem feltétlenül ruházza fel új képességekkel a vírust, de láthatjuk, hogy már vannak olyan variánsok, amelyek jelentősen eltérnek attól a vírusváltozattól (pl. gyorsabb terjedés), amit több mint egy éve ismerhettünk meg. 

A járványt jól ismert biológiai törvényszerűségek mozgatják, így várható, hogy amennyiben minél tovább és minél nagyobb mértékben megmarad az emberek közti terjedés, újabb és újabb vizsgálandó variánsok jelennek meg, illetve a más „jól bevált” mutációs pontok (pl: E484K) is megjelenhetnek a gyorsan terjedő variánsokban. Nem kizárt tehát, hogy a „brit variáns” is hamarosan kikerülésre adhatja a fejét. Ez gyakorlati értelemben azt jelenti, hogyha hagyjuk a vírus szabadon terjedni, a vakcinák ellen is dolgozunk. Vagyis, ha most nem védekezünk megfelelően a járvány ellen, akkor az újabb és újabb mutációk potenciális megjelenésével éppen a legerősebb fegyverünk, a vakcinák erejét gyengítjük.

Kemenesi Gábor teljes írása a portálon olvasható.