Mentális akadálymentesítésre várva

Nem a fizikai akadályok, hanem a munkáltatók és a munkavállalók fejében élő mentális gátak akadályozzák a megváltozott munkaképességűek szélesebb körben történő foglalkoztatását. Ez az egyik legfontosabb megállapítása annak a most zárult kutatásnak, amelyet a Rehabjob megbízásából végzett a BellResearch. Ahhoz, hogy a megváltozott munkaképességűek ne csak alig 10 %-a dolgozzon a verseny- és a közszférában, többek között odafigyelésre, a kommunikációs akadályok áthidalására, mindkét fél felkészítésére és nagyobb nyitottságra lenne szükség – írja a nepszava.hu portálja.

Hogyan viszonyulnak a vállalatok vezetői a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához? Melyek a speciális igényű foglalkoztatásból eredő tapasztalatok? Mi akadályozza a megváltozott munkaképességűek szélesebb körben történő munkavégzését? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a kutatók, amikor mintegy 300, legalább 50 főt foglalkoztató cég HR vezetőjét telefonos megkérdezés formájában, 18 vállalati vezetőt pedig műhelymunka keretében faggattak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatos tapasztalatokról.

Önmagában a speciális igényű munkavállaló felvétele csak egy elem a sorban. Naponta szembesülünk azzal, mennyire sokat számít, ha egy cég nem feladatot akar kipipálni, hanem valódi integrálásra törekszik. Egy ilyen projektet teljes körűen érdemes csak megvalósítani, a munkaerő-közvetítéstől és a munkát keresők felkészítésétől a munkahelyi érzékenyítő tréningen és az ott dolgozók bevonásán át a folyamat egészének végigkíséréséig - kommentálta a kutatást Dobár Attila, a megváltozott munkaképességűek nyílt munkaerőpiaci reintegrációjával foglalkozó Rehabjob ügyvezető igazgatója.

Sajnos egyik félnek sem könnyű leküzdenie a mentális akadályokat: a munkaadók jelentős része kizárólag fizikai, segéd- vagy betanított munkára tud csak elképzelni megváltozott munkaképességű munkatársat, a munkavállalók pedig tartanak az újtól, a szokatlantól és kellemetlenségektől. Az ilyen akadályok maguktól nem múlnak csak úgy el – tette hozzá Dobár.

A megkérdezett cégek legnagyobb számban (38%) mozgáskorlátozott munkatársakat foglalkoztatnak, őket követik sorrendben a valamilyen betegségben vagy szervi megbetegedésben szenvedők (36%), a hallássérültek (20%), valamint a vakok és gyengén látók (16%). Az értelmi fogyatékosok a foglalkoztatottak alig 9%-át teszik ki. Míg a foglalkoztatott megváltozott munkaképességűek 59%-a szakmunkás végzettséggel, 46%-a érettségivel, 14%-a pedig diplomával is rendelkezik, addig 53%-uk fizikai, betanított vagy segédmunkát végez, 26%-uk takarítói, gondnoki, karbantartói munkakörben dolgozik, további 21%-ot pedig az adminisztrációs alkalmazottak aránya tesz ki – sorolja a portál.

Meglepő ellentmondásra utal, hogy miközben a megkérdezett cégek a fizikai akadálymentesítést és az ehhez szükséges forráshiányt tartják a "rehabosok" foglalkoztatásának egyik legnagyobb akadályának, addig az őket már foglalkoztató cégek elsöprő többségének, 92%-ának válaszaiból kiderült, hogy egyáltalán nem volt szükség beruházásokra. Ahol mégis át kellett alakítani a környezetet például rámpaépítés formájában, ott a jellemzően 1 millió Ft alatti beruházások 80%-át önerőből finanszírozták, és alig egyötödük vett ehhez igénybe pályázati forrásokat.

A kutatás szerint a sikeresen integrált speciális munkavállalók körében a fluktuáció csak töredéke a többi munkavállaló körében tapasztaltaknak, míg a munkatársak gyakori cseréje a beilleszkedéssel kapcsolatos negatív tapasztalatokra és a rosszul előkészített projektekre vezethető vissza. A megválás leggyakoribb okaként az elvárásoknak való meg nem felelés, a gyenge beválási szint és a kommunikációs nehézségek szerepel, pedig a sikeres integráció esetén az egészséges munkavállalókéhoz képest jóval alacsonyabb a munkaerő-elvándorlás, illetve elbocsátás szintje – emeli ki a portál.