Mi a gond a magyar egészségüggyel?

Csak beteg ne legyen az ember! A mondást a magyarok mostanság amiatt is hajtogatják, mert tisztában vannak az állami egészségügy cseppet sem rózsás helyzetével. A tarthatatlan helyzet miatt egyre többen igyekeznek magánúton gyógyulni. Mi az oka annak, hogy ma Magyarországon így működik ez egészségügy? Hogyan lehetne változtatni? A haszon.hu Sinkó Eszter egészségügyi közgazdásszal igyekezett válaszokat találni a mindnyájunkat érintő kérdésekre.

​Ha valami panasza van, hiába van beutalója, a magyar beteg kálváriát jár. A szakorvosi rendelőben hosszas, idegőrlő próbálkozássorozat után veszik fel a telefont, aztán nagy sokára adnak időpontot.

A szakrendelések valóban rendkívül nehezen elérhetőek, aminek elsődlegesen finanszírozási oka van. A társadalombiztosítás minden beavatkozást önállóan térít, ami arra ösztönzi az orvosokat, hogy akit végre fogadnak, azt minél többször visszahívják. Így kisebb kihívást jelent a beteg állapotának a kiderítése, viszont bevételt szereznek a visszarendelések után is. Ezen felül a szakrendelőkben kevés az orvos. Sokan a jobb fizetés miatt magánorvosnak is állnak, hogy aztán a saját rendelőjükbe irányítsák a betegeket. A szakrendelőkben maradó orvosok körülbelül fele-harmada 60 év feletti, akik kiégtek és betlire "játszanak".

​Ilyen tapasztalatok birtokában mit tesz a beteg? Keres egy magánegészségügyi szolgáltatót. Csakhogy az meg nem kevés pénzbe kerül.

Igaz, de ezeket a plusz költségeket láthatóan vállalják a betegek. Még akkor is, ha egyébként egy ilyen kiadást nem biztos, hogy megengedhetnének maguknak. Ennek elsősorban az az oka, hogy nem kell sorban állniuk, ráadásul abban is bíznak, hogy magasabb színvonalú szakellátást kapnak. Ezen felül vannak olyan szolgáltatások, amelyek szinte csak a magánintézményekben elérhetőek. Ilyen például a gyermekpszichológia. Mára eljutottunk odáig, hogy az egészségügyben a magánszektor nem kiegészítő, hanem több esetben helyettesítő szolgáltatásokat nyújt. Emiatt aztán alig győzik ellátni a betegeket. Beszámolóik szerint a magánegészségügyi szolgáltatók bevétele 20-40 százalékkal bővült az elmúlt években. Ám náluk sem minden fenékig tejfel. Mivel pénzből élnek, igyekeznek annyi szolgáltatásra rábeszélni a pácienseiket, amennyire csak tudják!

​A kórházban kezelt betegek eddig hálapénzt adtak, mert remélték, hogy ezzel több figyelmet és jobb ellátást kapnak. Csakhogy ma már bűncselekményt követ el az, aki hálapénzt ad vagy fogad el. Nem romlik így az ellátás színvonala?

A betegek félelme teljesen jogos volt atekintetben, hogy hálapénz hiányában megkaphatják-e a legjobb ellátást. A hálapénz megszűnésével pedig még inkább létfontosságúvá válik az a kérdés, visszaeshet-e az ellátás színvonala, hiszen nincsenek sem ösztönzők, sem teljesítménykényszerek a rendszerben, nincsenek minden szolgáltatóra egyaránt érvényes és kötelező szakmai protokollok. Ezek hiányában minden rendszer "elslamposodik", így jobbára az osztályvezető főorvosok elkötelezettségétől függ, rend van-e az egyes részlegekben. Eszközbeszerzésre, ápolókra és szakmai ellenőrzésre lenne szükség a helyzet javítása érdekében. Szerencsére úgy tűnik, az Országos Kórházi Főigazgatóság tesz is erőfeszítéseket ebbe az irányba. Szerintem a hálapénzmenetes egészségügy megteremtésében nagy segítséget jelentene, ha lehetővé tennék, hogy a beteg pénzért orvost választhasson magának a közellátó rendszerben – átlátható, kontrollálható módon. Továbbiak a teljes cikkben