Modern szemészeti klinikát gründolt a semmiből

Alighogy megszerezte diplomáját, majd szakorvosi képesítését, Hardi Richárd szemészorvos, a katolikus Nyolc Boldogság Közösség világi ágának szerzetese 1995-ben a Kongói Demokratikus Köztársaságban vállalt missziós tevékenységet – egy évtizeden át Kabindában dolgozott szemész szakorvosként és zónafőrvosként. Az 1990-es évek kongói háborúi után megszervezte a saját körzetébe érkező humanitárius segélyeket, majd a Kabindánál nagyobb Mbuji-Mayiba települt át, ahol olyan modern szemészeti klinikát gründolt a semmiből, hogy mára Kinshasából, a fővárosból is ide küldik a retinaműtétre váró betegeket, írja a Qubit. 

Hajdú D. András sokszoros magyar és nemzetközi díjnyertes fotográfus 2015 óta követi nyomon közvetlen közelről a szemészorvos – vagy ahogy ő hívja, Richárd doktor – kongói munkásságát. A kongói útjai során készült felvételekből számos fotókiállítás nyílt, de Hajdú a helyi esőerdőkben zajló szemvizsgálatokról, műtétekről, valamint a Mbuji-Mayiban épült klinika létrehozásáról dokumentumfilmet is forgatott. Múlóban a sötétség címmel most a szentendrei PhotoLab kiállítótermében nyílt szeptember 10-ig megnézhető kiállítás a több tízezer felvétel és a mozgóképanyag újragondolt válogatásából, aminek apropóján július 14-én a szemészorvos és a fotós együtt vezettek tárlatot.

Az őserdő mélyén például vannak olyan területek, ahová évente csak egyszer megyünk el a misszióval. Igaz, hogy ott akkor több hetet eltöltünk egyhuzamban, de ha annak vége, legközelebb csak egy év múlva tudunk újra odamenni. Egy ilyen területen egy alkalommal egy kataraktás bácsi, aki akkor már nem látott a szürkehályogtól, két hét késéssel érkezett meg a missziós területre. Azért késett ennyit, mert 600 kilométerről tolta el egy biciklin a lánya és a fia. Mire megérkeztek, mi már nem voltunk ott. Mondták, hogy nem baj, megvárják a következő rendelést. Amikor közölték velük, hogy legközelebb egy év múlva jövünk arra a területre, szereztek egy összetákolt épületet, letelepedtek a faluban és megvárták, amíg újra oda nem mentünk. Ezeket a történeteket meg kell írni, le kell fotózni, ezt nem szabad kihagyni, mondja a fotográfus. 

További részletek a Qubit cikkében.