• nátha
    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Nem karácsonykor, hanem két karácsony között hízunk el

Lapszemle 2024.12.09 Forrás: telex.hu
Nem karácsonykor, hanem két karácsony között hízunk el

„Azt tanultuk, hogy akkor együnk, amikor van, nem akkor, amikor éhesek vagyunk, mert akkor általában nincs mit”.

„Tudjuk, hogy karácsonykor nagyot fogunk enni. Hiába mondja Szabó Magda és az apja, hogy a karácsony lelkiállapot, nem étkezés” – nézett az ünnepi időszak elébe Dr. Forgács Attila gasztropszichológus Szegeden a Mentorháló rendezvényén, ahol a karácsonyi túlevés pszichológiájába vezette be a közönséget. A rendezvényről a szegeder.hu és a Telex.hu tudósított.

Forgács Attila magyarázata szerint a szavannai ember akkor tudott enni, ha jól sikerült a vadászat, a természet velejárójaként megtapasztalta a koplalást, de a bőséget is – azt, hogy időnként mértéktelenül lehet hatalmasat enni. Ez a bőségideál jelent meg a művészetében, gondolhatunk itt az olyan korai alkotásokra, mint a tan-tani vagy a willendorfi vénusz, de szinte a teljes paleontológiai művészet arról szólt, hogy mi lesz a vacsora.

A modern ember életében éppúgy megmaradt ez a motívum, a néphagyományban ott van például a terülj-terülj asztalkám, vagy a kolbászból font kerítés, a műirodalomban pedig Móricz Zsigmond Tragédia című novellája tematizálja a bőségvágyat.

„Azt tanultuk, hogy akkor együnk, amikor van, nem akkor, amikor éhesek vagyunk, mert akkor általában nincs mit” – érzékeltette Forgács. A mondást, miszerint az asztalon hagyott étel kétszer olyan gyorsan fogy el, alátámasztja az a vizsgálat, mely során irodai adminisztrátorok közelébe helyeztek ki süteményt. Amikor eléjük, a látóterükbe helyezték, csaknem kétszer annyi fogyott belőle, mint amikor mögéjük, néhány lépés távolságra tették.

Forgács szerint a hagyományos félelem az, hogy karácsonykor elhízunk, ez azonban koránt sincs így. Karácsonykor túlesszük magunkat ugyan, ám nem másnap szembesülünk azzal, hogy „honnan ez a plusz harminc kiló?”, ez egy kitartó túlevés következménye. Az élettani igényeken felül napi 100 kalória többletfogyasztás, ami nagyjából egy szaloncukornak feleltethető meg, egy év alatt 5–6 kg-os hízást eredményezhet, ráadásul ezt a bizonyos igényt egyre nagyobb mértékben haladja meg az emberi fogyasztás. „Aki egész évben szorgalmasan evett, azon a karácsony alig fog meglátszani” – összegezte a pszichológus.

Ennek leadásában pedig nem az ételmegvonás segít, hanem ezt a mínusz 100 kalóriát kellene megtalálni, például napi 2 kilométert sétálva. Koplalás esetén ugyanis végül belép az evolúciós adaptív reflex, amely az éhségre azt a megoldást követeli, hogy együk meg, amit csak lehet. További részletek a teljes cikkben