Nem karácsonykor, hanem két karácsony között hízunk el

„Tudjuk, hogy karácsonykor nagyot fogunk enni. Hiába mondja Szabó Magda és az apja, hogy a karácsony lelkiállapot, nem étkezés” – nézett az ünnepi időszak elébe Dr. Forgács Attila gasztropszichológus Szegeden a Mentorháló rendezvényén, ahol a karácsonyi túlevés pszichológiájába vezette be a közönséget. A rendezvényről a szegeder.hu és a Telex.hu tudósított.

Forgács Attila magyarázata szerint a szavannai ember akkor tudott enni, ha jól sikerült a vadászat, a természet velejárójaként megtapasztalta a koplalást, de a bőséget is – azt, hogy időnként mértéktelenül lehet hatalmasat enni. Ez a bőségideál jelent meg a művészetében, gondolhatunk itt az olyan korai alkotásokra, mint a tan-tani vagy a willendorfi vénusz, de szinte a teljes paleontológiai művészet arról szólt, hogy mi lesz a vacsora.

A modern ember életében éppúgy megmaradt ez a motívum, a néphagyományban ott van például a terülj-terülj asztalkám, vagy a kolbászból font kerítés, a műirodalomban pedig Móricz Zsigmond Tragédia című novellája tematizálja a bőségvágyat.

„Azt tanultuk, hogy akkor együnk, amikor van, nem akkor, amikor éhesek vagyunk, mert akkor általában nincs mit” – érzékeltette Forgács. A mondást, miszerint az asztalon hagyott étel kétszer olyan gyorsan fogy el, alátámasztja az a vizsgálat, mely során irodai adminisztrátorok közelébe helyeztek ki süteményt. Amikor eléjük, a látóterükbe helyezték, csaknem kétszer annyi fogyott belőle, mint amikor mögéjük, néhány lépés távolságra tették.

Forgács szerint a hagyományos félelem az, hogy karácsonykor elhízunk, ez azonban koránt sincs így. Karácsonykor túlesszük magunkat ugyan, ám nem másnap szembesülünk azzal, hogy „honnan ez a plusz harminc kiló?”, ez egy kitartó túlevés következménye. Az élettani igényeken felül napi 100 kalória többletfogyasztás, ami nagyjából egy szaloncukornak feleltethető meg, egy év alatt 5–6 kg-os hízást eredményezhet, ráadásul ezt a bizonyos igényt egyre nagyobb mértékben haladja meg az emberi fogyasztás. „Aki egész évben szorgalmasan evett, azon a karácsony alig fog meglátszani” – összegezte a pszichológus.

Ennek leadásában pedig nem az ételmegvonás segít, hanem ezt a mínusz 100 kalóriát kellene megtalálni, például napi 2 kilométert sétálva. Koplalás esetén ugyanis végül belép az evolúciós adaptív reflex, amely az éhségre azt a megoldást követeli, hogy együk meg, amit csak lehet. További részletek a teljes cikkben