Nem kelendőek a háziorvosi praxisok

Nehezen cserélnek gazdát a háziorvosi praxisok: hónapokig, de van, hogy akár évekig hiába hirdetik, nem kelnek el. Pedig egyre többet kínálnak a jövőben eladásra, hiszen a mostani generáció kiöregedőben van. Nyugdíjba azonban csak akkor tudnak menni, ha átadják a „stafétát", máskülönben körzetük ellátatlan marad. Érdeklődő azonban alig van, és ha akad is, nem tud annyit fizetni, amennyiért megérné megválni tőle – olvasható a Délmagyar – online oldalán.

Egy háziorvosi praxis értékét sok minden meghatározza. Elméletileg és általánosságban az ár alapját az éves OEP bevétel képezi. Ez azonban torz képet ad, hiszen a fix díjban alig érzékelhető a különbség egy kis falu és egy fővárosi körzet között. Márpedig utóbbi nyilvánvalóan jóval értékesebb – emelte ki Szilárd András, a Háziorvosok Csongrád Megyei Egyesületének elnöke, aki hozzátette azt is, a kisebb lélekszámot, a nagyobb távolságokat és a kevésbé fejlett infrastruktúrát a 60-as, 70-es években talán még kicsit ellensúlyozta, hogy a falusiak rendszeresen vittek különböző javakat a háziorvosnak. Mára azonban ez a jövedelembeli előny teljesen eltűnt.

Így fordulhat elő, hogy míg van olyan megyei körzet, amelyet mindössze 300 ezer forintért sikerült eladni, egy szegedi praxis a közelmúltban 12 millióért cserélt gazdát. Ez utóbbi egyébként meglehetősen extrém ár: még a 8-10 millió forintot is sokallják a háziorvosok – egyszerűen ugyanis nem éri meg ennyit kifizetni érte.

Más vállalkozások esetében nagyjából tervezhető, hogy a befektetés mikorra térül meg, az egészségügyben azonban ez kiszámíthatatlan – fogalmazott Szilárd András. Elég csak említenem azt, hogy a finanszírozás tíz éve változatlan, vagyis egy kártyáért pontosan akkora összeget kapunk, mint egy évtizede, miközben a költségeink hatványozódtak. Nem véletlen, hogy vannak, akik nem is a nyugdíjba vonulás miatt árulják praxisukat: mentik, ami még menthető. Amikor én vettem praxist annak idején, nagyon nehéz volt még a város környékén is hozzájutni egyhez – mesélte egy szegedi háziorvos. Most viszont azt látom – folytatta Szilárd András -, hogy nincs érdeklődő és nagyon félek attól, hogy 5 év múlva már senki nem akar majd vásárolni. Ezért hirdetem a rendelőmet és a praxisomat. Bár 10-15 százalékot minimum bukok rajta, de legalább nem ragad bele az a rengeteg pénz, amit a család adott nekem erre össze annak idején – fűzte hozzá a Háziorvosok Csongrád Megyei Egyesületének elnöke.

A háziorvosnak azonban nincs könnyű dolga: saját, felújított rendelőjével együtt praxisának értéke 20 millió forint körül van – ekkora összeget kevesen tudnak kifizetni. Ha pedig van ennyi pénzük, még akkor is jobban járnak, ha a bankba teszik: az ott kapott hozamot ugyanis egy háziorvosi praxisból nem lehet kitermelni – még a munkabért is alig.

Persze vannak szerencsés találkozások is. Tóth Eszternek például egy hónapon belül sikerült vevőt találnia, és meg is kapta praxisáért azt az összeget, amit szeretett volna. A 2100 fős deszki körzetet ő azért hagyja el, mert elfáradt. Kemény szellemi munka ez, ráadásul nem egyemberes munkakör. Úgy éreztem, nem tudnám ezt a színvonalat tartani, ha nem pihennék egy kicsit – indokolta döntését Tóth Eszter, aki így folytatta: most átadom a stafétabotot, de lehet, hogy később ismét visszatérek a háziorvosláshoz – de csak egy kisebb praxisban.