Nyugdíj: kevés kereset, alacsony járadék

Négymillió emberből 1,3 milliónyian tíz év alatt nem dolgoztak annyit, amennyi időarányosan a nyugdíjjogosultsághoz kellett volna, további hétszázezren pedig a bejelentett keresetük alapján nagyon alacsony járadékra számíthatnak majd. Ez a következtetés vonható le Augusztinovics Mária, Gyombolai Márton és Máté Levente kutatásaiból, amelynek során a nyugdíjbiztosító 1997-2006 közötti adatbázisában szereplők biztosítási jogviszonyának alakulását elemezték.

Az ONYF központi elektronikus nyilvántartási rendszerének (KELEN) tíz évet felölelő adatait elemezve összesen hatmillió olyan embert találtak, aki 1997-2006 között legalább egy napot fizetett járulékot, és ezért szerepel az adatbázisban. Ez alatt az egy évtized alatt természetesen cserélődtek a nyilvántartásban szereplők, volt, aki kilépett a munkapiacról, mások pedig beléptek a járulékfizetők sorába. "Beltagnak" azokat minősítették, akik a regisztrációban mindvégig szerepeltek, ez majdnem 3,7 millió embert jelent. Csaknem 300 ezren voltak azok, akik semmilyen módon nem magyarázhatóan "hiányoztak" a regisztrációból. Ez azt jelenti, hogy az 1935 és 1979 között születettek több mint hat százaléka ez idő alatt egyetlen napig sem fizetett járulékot. Őket jelölték "kültagként" a szerzők.

A kutatók alfáknak, bétáknak és gammáknak nevezték "történetük" hőseit. Az alfák azok, akik az év minden napján járulékot fizettek, a gammák a kültagok. A bétáknál - akik hosszabb vagy rövidebb ideig dolgoztak - négy sávra osztották a "semmi és minden közötti időt", így finomítva tovább az elemzést. A hatodik kategóriát alkották azok - például a gyesen vagy gyeden lévők -, akik helyett a költségvetés fizette a járulékot.

Az egyéni életpályák - az adatok tanulsága szerint - meglehetősen változékonynak bizonyultak. A kutatók megnézték keresztmetszetben, hogy egy-egy évben hányan tartoztak a különböző csoportokba, és azt, hogy hányan voltak, akik tíz évig egyfolytában - azaz hosszmetszetben - "lakták" ugyanazt a sávot. Ez utóbbi ad valóságos képet az egyéni életutakról, arról, hogy milyen eséllyel és mekkora nyugdíjra szerez valaki jogosultságot.

A keresztmetszeti vizsgálat azt mutatta, hogy éves átlagban több mint kétmilliónyian voltak az alfák, 200 ezernyien "költségvetésijárulék-fizetők", több mint nyolcszázezren a gammák, a béta sávok között szóródott a "maradék" nyolcszázezer ember. Tízéves átlagban már teljesen más a kép: alig 900 ezernyien vannak azok, akik ez időszak minden napján munkaviszonyban voltak, és 1,2 milliónyian tartoztak a béta 1 csoportba, tehát a szintén rendszeres járulékfizetők közé. A vizsgált lakosságnak tehát fele nem rendszeres járulékfizető, illetve teljesen kimarad a biztosítotti körből. A szolgálati idő alapján a vizsgált népesség harmada nem "szedett össze" anynyi járulékfizetési időt, ami teljes életpályára kivetítve elegendő lenne a nyugdíjhoz.

A nyugdíjjogosultság és az ellátás mértéke nemcsak a szolgálati időtől, hanem az elért keresettől is függ. A KELEN a járulékalapot tartja nyilván, és a tanulmány szerzői ezt tekintették "keresetnek". Ennek alapján a "törzsgárda" átlagkeresete mintegy 15 százalékkal maradt el a KSH által számítottól. Nyugdíj azonban csak az adózott bérből lesz. A kevésbé foglalkoztatottak kevesebbet is kerestek, ami éves szinten érthető, de náluk az egy napra jutó bér is jóval alacsonyabb volt, mint a stabil helyzetű - ugyanolyan munkakörben dolgozó - munkavállalóké. Ebből következően - állapítják meg a szerzők - igencsak elnagyoltak és tévesek azok a nyugdíj-előrejelzések, amelyek a KSH vagy az APEH adataiból kiindulva a "potyautasok" számának jelentős növekedését prognosztizálják, azokét, akik nagyon csekély járulék fejében tennének szert az időskori járadékra. Hétszázezerre tehető viszont azok száma tehát, akik - a mai szabályok szerint - megszerzik ugyan a jogosultságot, de a minimális nyugdíjnál (ez ma 28 500 forint) magasabbra aligha számíthatnak.