„Önnek megvan mind a két lába, ugye. Ettől boldogabb?”

Úgy indult az a bizonyos este, mint a többi – rutinszerűen. A kétéves ikerfiúk a kádban ültek, fürödtek, a szülő meg közben kiszaladt valamiért. Pár perc múltán sikítás hallatszott a fürdőszobából. Valamelyik kicsi véletlenül megcsavarta a meleg vizes csapot, vagy másként történt – nem tudjuk. Tűzforró víz ömlött a kádba. Az egyik fiú gyorsan ki tudott ugrani, a másik, Csabi viszont a kádban ragadt. Harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, az életét csak úgy lehetett megmenteni, hogy amputálták a kisfiú mindkét lábát. Hogyan lehet ekkora teherrel nekivágni az életnek? A most 20 éves Rescsik Csaba megmutatta. Potrériport az egyik legkiválóbb magyar parasportolóról a 24.hu-n. 

– A gyerekkoromra kíváncsi? Arra, hogyan birkóztam meg a lábatlansággal?

– Arra is.

– Semmi különös. Nagy szerencsémre a balesetem utáni első évre nem emlékszem igazán, nagyon kicsi voltam. Egy teljes évet Pesten, a Bethesda kórházban töltöttem, távol a szüleimtől. Hároméves koromra már számtalan operáción estem át, hiszen az egész szervezetem összeomlott, hosszú ideig az is kérdéses volt, hogy megmaradok-e. De úgy ötévesen már fel tudtam lendíteni magam egy székre, onnan aztán bármit könnyen elértem a kezemmel. Apám a mezőgazdaságban dolgozik, jellemzően epret és paprikát termel, és engem már hatéves koromban magukkal cipeltek, ki a földekre, befogtak a két tesómmal együtt, a fóliasátraknál dolgoztunk. Ez is teljesen normális.

– Mit csinált ott, hogyan segített?

– Hát ültem a földön és gyomláltam. Vagy tőzeget raktam tálcákba, amibe a palánta került. Nem nagy ügy. Kapálni persze már nehezebben tudtam volna. Nálunk amúgy az volt a szabály, hogy a tanuláson és a sportoláson túl minden családtagnak naponta legalább egyféle dolgot el kellett végeznie a ház körül. Legyen az mosogatás vagy kerti munka, akármi. Itthon senki sem kezel mozgássérültnek, soha nem is kezelt annak. Mindig is teljes értékű embernek tekintettek minden szempontból. És ez nekem is pont így jó.

Erről persze sok minden eszébe jut az embernek. Például az, ugyan mit jelenthet az az egyébként kissé lebegő fogalom, hogy teljes élet? Milyen a teljes élet? Ki mit tekint annak?

További részletek a 24.hu-n.