Orvosként minden álmom teljesült

Sokak álma az élet a trópusokon, de nem épp a háborús Kongóban. Molnár Zsófia nagyot vállalt, orvosként a Nyugat helyett Afrikát választotta. Az afrikai országban hatalmas nyomort, fegyveres, erőszakos csoportokat és minden átható korrupciót tapasztalt, ugyanakkor annyi optimizmust és mosolyt nemigen látott azóta sem. Fantasztikus gyógyulásoknak volt tanúja, de sok nyomorúságos halálnak és megbélyegzésnek is. Hét hónap története az Orvosok Határok Nélkül szervezetben, a Kongói Demokratikus Köztarsasag északkeleti részén - a 24.hu interjúja a doktornővel.

A Kongói Demokratikus Köztársaságban számos különböző profilú MSF-projekt működik több mint 2000 munkatárssal. Abban a projektben, ahol én dolgoztam, a szervezet egy nagy kórház támogatásán kívül 5 kisebb egészségügyi centrum működését, illetve egy komplett HIV-program és a nemzeti TBC-program gördülékenységét is segíti. Napi szinten több száz beteget láttunk el, de ez csak egy durva becslés. A betegek nagy része maláriaban, légúti fertőzésekben, fertőzéses eredetű hasmenésben és alultápláltságban szenved.

Orvosként alapvetően a klinikai munkát felügyeltem a kórházban, amit a helyi, kongói orvosok végeztek. Sok komplikált esetet láttam, amelyekhez a tanácsomat kérték, tanítottam alapvető klinikai dolgokat, segítettem a röntgenek és ultrahangvizsgálatok értékelésében, illetve klinikai képzéseket tartottam. Emellett a működő HIV és TBC, valamint krónikus betegségek (szívbetegségek, cukorbetegség, epilepszia, vesebetegség stb.) kezelésével kapcsolatos programok működését elemeztem. Általában 10-12 órát dolgoztam egy nap, szombaton is. A munkaidő persze azért sokszor volt flexibilis, hiszen gyakorlatilag mindig a “munkahelyemen" voltam: a bázisunk és irodánk csak pár perc sétára volt a kórháztól, így aztán bármikor szükség volt rám, én mentem. Továbbiak a teljes cikkben