Podcast a szülés ideje körül bekövetkezett veszteség feldolgozásáról

A perinatális gyászról, vagyis a magzat, illetve újszülött elvesztését követő gyászról beszélt Csernák Krisztina egészség szakpszichológus, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályáról, és Fischer Vivien diplomás szülésznő, a kórház Szülészet-Nőgyógyászati Osztályáról a Hír FM kecskeméti műsorában - ismertette a baon.hu.

Csernák Krisztina elmondta, hogy perinatális halálról beszélünk, ha az újszülött élve született, de a születést követő 168 órán, azaz egy héten belül meghal, illetve a 24. terhességi hét után 500 gramm vagy nagyobb súlyú, legalább 30 centiméter hosszúságú magzat elhal a méhen belül. A történés a nők 20-42 százalékát érinti, ami döbbenetesen magas szám.

Csernák Krisztina elmondta, hogy a perinatális veszteség esetén erősödhet a bűntudat és az önvád a szülőben, esetleg a harag, mely nem csak maguk, hanem az őt ellátó kórházi személyzet irányába is kifejeződhet. Ha magukat vádolják a szülők a veszteség miatt, akkor gyakran gondolják, hogy többet is megtehettek volna a veszteség elkerülése érdekében. Ilyen történések magukkal hozzák azt, hogy a veszteséget elszenvedő szülők a kompetenciaérzésüket is elveszítik: megkérdőjeleződik bennük, hogy jól gondozták-e az elvesztett magzatot, vagy újszülöttet. Ez azzal is jár, hogy nem csak a jelen, de a jövőkép is sérül: a veszteséggel az álmaikat is elveszítik a szülők, de sérülhet a saját testhez kapcsolódó egészségtudat is - fejtette ki a pszichológus. (...) Az ilyen veszteséget átélt kismamák mintegy egyötödénél tapasztalható poszttraumás stressz zavar, mely során emlékképek villannak be, szorongás jelentkezik.

Mit tehetnek az egészségügyi dolgozók? - Továbbiak a teljes cikkben