Számos szülést vezetett már le a mentőautóban

Nagy vízválasztónak számít az első önálló szolgálat, amikor a kolléga a tantermi szituációk után először szembesül azzal, hogy a legváratlanabb helyzetben is gyorsan, higgadt fejjel kell döntenie és cselekednie. Anekdotaként jár körbe a szakmában egy állítólagos gépkocsivezető esete, akit az első alkalommal úgy sokkoltak a tragédia helyszínén látottak, hogy azonnal hátat fordított mindennek, a mentőautót is másnak kellett visszavinnie az állomásra. Azt tartja a mondás, hogy minden ember élete kész regény. Nyugdíjba vonulásával Laboncz László mentőápoló életregényének most egy harmincnyolc évet átfogó fejezete ért véget – olvasható a heol.hu portálján.

Soha nem felejtem el, az első utam Poroszlóra vezetett, ahová egy szülni készülő nőért mentünk, csakhogy nem jutottunk el a ­kórházig, így félúton nekem kellett levezetnem a szülést a kocsiban. Hiába tekintgettem ijedten a sokat tapasztalt gépkocsivezető társamra, Gál János jelezte, csináld csak nyugodtan, fiam. Végül­ egészségesen világra segítettem egy kislányt – idézett fel egy egykori esetet Laboncz László.

A mentőápoló története itt nem fejeződött be, ugyanis tizennyolc évvel később ugyanott, ugyanolyan körülmények között ismét levezetett egy szülést. Akkor tudta meg, hogy az ifjú anya nem más, mint az az egykori kislány, aki az első „babája" volt. Azóta se szeri, se száma a mentőautós gyerekeinek, harmincig még számolta őket.

A teljes cikk a portálon olvasható!