Szeparátorhús és radioaktív besugárzás

Tartósítószerek, aromák, ízfokozók, enzimek, műfüst, szeparátorhús és radioaktív besugárzás - a modern élelmiszeripar diszkrét segítői és gazdaságilag jól átgondolt módszerei. Bár hivatalosan mind a felhasznált anyagok, mind az alkalmazott módszerek biztonságosak, számos vizsgálat ad okot a kételkedésre. A modern élelmiszeripar számára a fő szempont a gazdaságosság, vagyis minél olcsóbb alapanyagból minél gyorsabban előállítani a termékeket, amelyekhez több ezer adalékanyagot és aromát használhat fel. Az Egyesült Államokban az elfogyasztott élelmiszerek 95%-a iparilag feldolgozott ételekből áll, míg Németországban ez az arány 75%-a - írja a tudatosvasarlo.hu cikke nyomán a Népszava – online.

Az adalékanyagok hatásait a XX. század elején kezdték vizsgálni: az általános rossz közérzettől az immunrendszer gyengítéséig, az allergiáktól a rákig, a hiperaktivitástól az örökítőanyag károsításáig számos lehetséges hatásra mutattak rá azóta.

Az adalékanyagok egy része mesterséges, más része természetes eredetű. Az azonban, hogy egy anyag természetes eredetű, még nem jelenti azt, hogy ártalmatlan. Adalékanyagként, környezetükből kiemelve megváltoznak a tulajdonságaik. Ennek oka, hogy míg az anyag természetes környezetében kötött, így általában lassan szabadul fel az emésztőrendszerben, és csak fokozatosan szívódik fel, addig az izolált változatot a szervezet azonnal, teljes egészében felveszi, vagyis ennek megfelelően magas koncentrációban, közvetlenül jut a vérbe.

Kiváló példa erre az ízfokozóként alkalmazott glutaminsav, amely az egyik leggyakrabban használt adalékanyag. A természetben a glutaminsav lényeges összetevője a táplálékban található fehérjének. Természetes eredete ellenére adalékanyagként tanulási nehézséget, lustaságot, passzivitást vagy épp az ellenkezőjét, hiperaktivitást okozhat, illetve előidézheti az úgynevezett kínai étterem szindrómát; állatkísérletek során szaporodási zavarokat, születési rendellenességet figyeltek meg.

A környezeti mérgek egy másik tulajdonsága, a szummációs hatás, amely a vajsárga nevű élelmiszerfesték kapcsán vált ismertté. A vajsárga röviddel elfogyasztása után maradéktalanul kiürül a szervezetből. A szervezet azonban "emlékszik" a bejutott mérgekre. Amikor az elfogyasztott mennyiség összességében elér egy bizonyos küszöböt, kialakul a rák, függetlenül attól, hogy ezek a mennyiségek minden esetben elenyészően kicsinyek - épp olyan kicsinyek, amilyeneket az adalékanyagokkal nap mint nap elfogyasztunk.

Az élelmiszerfeldolgozás titkos segítői, az enzimek – kevéssé ismertek a fogyasztók számára. Az enzimek alkalmazását többnyire nem szükséges feltüntetni a csomagoláson, mivel technológiai segédanyagok. Használhatók húspuhítóként, ekkor úgymond előemésztik a húst, így a korosabb egyedek húsa is omlóssá válik; tartósítószerként és még számos más célból. Kissé zavaró, hogy ha elvégezték feladatukat, nem lehet egyszerűen kikapcsolni őket, ehhez egy másik enzimre van szükség, a killerenzimekre. Hogy vajon ezekkel mi történik, ha elvégezték feladatukat? Ez a kérdés azonban bármely adalékanyag esetén felmerül - a tartósítószer sem csak az adott élelmiszert tartósítja, az emulgeálószer sem csak az üvegben emulgeál.

A felsoroltakon kívül több ezer adalékanyag van forgalomban: aromák, ízfokozók, ízelfedők, emulgeálószerek, tartósítószerek, antioxidánsok, technológiai segédanyagok, színezékek, állományjavítók. Az ipar hatalmas energiákat fordít arra, hogy minél olcsóbban ússza meg az élelmiszer-előállítást. Az ételek jelentős csoportjánál már lényegében az adalékanyagokon van a hangsúly. Ez a leghétköznapibb élelmiszerekre is igaz, úgy a virslire, vagy a májkrémre.