Szintekre osztott ellátások

Sok finomításra van még szükség ahhoz, hogy megnyugtatóan „beálljon" a betegellátás új struktúrája – véli a Szakmai Kollégium elnöke. Bár köztudott, hogy a magyar egészségügy nem bővelkedik orvosokban, az ágazatvezetői tanácsadó testület – Szakmai Kollégium – elnöke, Fülesdi Béla mégis jobbára az ápolókat hiányolja. A helyzet azért éles, mert a gyógyítás személyi és tárgyi elvárásait – az úgynevezett minimumfeltételeket – nemrég alkotta meg a testület, és az ősztől már eszerint kell működniük a kórházak egyes osztályainak – olvasható a Magyar Hírlap – online oldalán.

A képet egy olyan elem megjelenése is színezi, amely eddig ismeretlen volt a hazai egészségügyben. A különféle beavatkozásokat úgynevezett progresszivitási szintekre osztották, a szerint, hogy az adott betegség ellátása mennyire bonyolult. A legtöbb orvosi szakmában három szint van, így például adott esetben a kezdődő tüdőgyulladást másutt kell kezelni, mint a már szövődményes, súlyos változatát. Ezt főképp a betegek biztonsága, ugyanakkor részben a meglévő adottságok vagy azok hiánya magyarázza. Azonban szinte nincs olyan intézmény, amelynek például a sebészetén elegendő nővér dolgozik – vélekedett Fülesdi professzor. Ezért csaknem bizonyos – folytatta –, hogy a működés érdekében lazítani kell a gyeplőn, persze a betegérdeket figyelembe véve. „Menet közben számos engedményt tett az ágazat vezetése, a Semmelweis-terv ugyanis lényegesen szűkebb struktúrát határozott meg. Mivel azonban rengeteg aktív ágy maradt, most ehhez a helyzethez kell igazodni" – összegezte.

Érdekes az is, hogy a kollégium még mindig nem tette közzé, mit jelentenek valójában az említett ellátási szintek, mi a különbség például a pszichiátriai munka 1-es és 2-es progresszivitása között. Igaz ugyan, hogy a diagnózis ismeretében dönti el az orvos, melyik szintre küldje a beteget, de a professzor szerint ezt a beosztást is érdemes finomítani.

A grémium elnökeként több szakma esetében észlelte – mondta Fülesdi Béla -, hogy a vezető szakemberek igyekeztek szakmájukat „centralizálni", vagyis a legfelső szinten meghatározni, hogy csak néhány – vagy csupán egyetlen – intézmény foglalkozzon vele.
Egyelőre nem tudni, a szintek közti különbség hogyan jelenik majd meg a gyógyító munka közfinanszírozásában. Mindenesetre „logikus lenne", ha a bonyolultabb ellátásért több pénz járna adott betegség gyógyítása esetén is – vélekedett Fülesdi. Úgy tudjuk, a finanszírozás az ősz végéig, a tél elejéig bizonyosan nem változik. Van olyan kórház, amely az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak még tegnap is szolgáltatott adatokat az új ágystruktúrájáról és gyógyítói létszámáról.